Ha későn jössz, későn jössz. Nem várom, hívj, nem tudom, merre vagy. Lassan öltözöm. Olyan szép ez az üveggolyóként guruló délután! A hátsó kertbe megyek: ásom a nyirkos földet, szivárogjon testéből tavasz.
Mire megjössz, retinádon a közeledő est árnya. A tócsát látod, a padot, az asztalt, esetleg a fákat, de a kert fölött lebegő égdarabot nem. Ha szólítanál, talán intenék, de kérdezel, hát hosszan hallgatok.
Ragyog a mélyből a fény. Ilyen lesz minden esténk.

(Forrás: Székelyföld, 2012 január)