Nagyon megrendültem. Az EPMSZ liebfrauenbergi konferenciáján feláll egy öregúr, akivel egyszer boroztam, értelmes, kiábrándult embernek tűnt (rokonai Auschwitzban pusztultak el), és azt mondja, a konferencia előtt azon gondolkodott, mondjon le a magyar állampolgárságról (Franciaországban él).  „Magyarország számára nem lenne nagy veszteség, de számomra jelentene valamit”, ám a találkozón olyan élményekben volt része, amelyek hatására úgy döntött, nem dönt még úgy.

Mindezt raccsolva, szikáran, fölösleges szavak és gesztusok nélkül. Aztán leül.

Mit tapasztalhatott? Hogy a különböző világszemléletű emberek úgy boroznak, vacsoráznak, kirándulnak, mintha lenne valami fontosabb, mint az egyetértés? Ha ezt, akkor egyetértek, mármint: én is ezt tapasztaltam. De minden racionalitásnál ékesszólóbb volt ez a szomorú, fehér hajú, fahangú öregúr.

Előbb azt akartam írni: talán még van remény. De most már azt írom: mindig van remény.

(Forrás: A jódeménység foka)

1. Keszthelyi György:
   2013. június 8. 06:15

   Helyes a cím: … lehetőségei. Az új bábeli káoszban jó, ha megőrizzük pozitiv töltésünket. Annál is inkább, mert a világ kémhatása egyre savasabbnak tűnik. (nem szeretnék száz év múlva élni)

2. Eva Agnel:
   2013. június 8. 11:51

   En szeretnék. (Kivancsi természetem miatt is. ) 1967-ben a békéscsabai anyakönyvvezetö megkérdezte, hogy felveszem-e a francia allampolgarsagot (férjem francia) vagy megtartom-e a magyart. Mondom neki, hogy felveszem a franciat, de megtartom a magyart is. Szegény anyakönyvvezetö(nö) nagy zavarba került, mert olyan rubrika nem volt a varosi tanacs nyomtatvanyan, pedig nagyon bedobta magat az esküvöi ceremonian, amelyre a fél varos eljôtt nem menyasszonyt, hanem Franciat nézni. No mondom, akkor megtartom a magyart. Franciaorszagban pedig hozzavettem a franciat.
   Miért mondana le valaki az eredeti allampolgarsagarol? Az azt a hazat jelzi, ahol születtünk, azt a nyelvet, amelyen megszolaltunk …

3. Keszthelyi György:
   2013. június 8. 13:13

   Nem az állampolgárságról írtam azt a két sort, hanem a csoportképről. Sokféleképpen látjuk a világot, ez tény. Az események viszont bizonyítanak.

4. Demény Péter:
   2013. június 8. 13:43

   Ha már nem érezzük otthon magunkat ott, ahol otthon kellene éreznünk, akkor eljuthatunk abba a lelkiállapotba, hogy inkább lemondunk az állampolgárságról. Az emlékeinkről persze úgysem tudunk lemondani.

5. K.V.S.:
   2013. június 9. 08:53

   1989 nyarán lemondtam a román állampolgárságról. Ezzel a „tettel” is próbáltam elhatárolni magam attól, ami ott zajlott. Mostanában eszembe jut, talán kérnem kellene a román állampolgárságot. Na de minek? „EU-s állampolgár” szeretnék lenni, ha lenne ilyen.

6. András Gyárfás:
   2013. június 9. 14:13

   Három állampolgársággal rendelkezve írom,hogy ebben az értelemben ahogy itt elemzitek egy valaki csak egy államnak a polgára lehet, annak amelyikkel jogi viszonyban van s hazafija meg csak a szülőföldjének de valahol zűrzavar lett ezekkel a fogalmakkal s magam sem értem csak élek velük s,hogy ki miről mond vagy nem mond le az annyira intim ügy,hogy ne csináljon belőle erkölcsi tőkét…
   Vagy nem is tudom csak írok én is….

7. Eva Agnel:
   2013. június 9. 15:30

   Ahol születtünk olyan allampolgarok vagyunk. Erre én még fölvennék egy zsak allampolgarsagot, nemcsak EU, hanem vilag. Az nem jelenti azt, hogy a vilag minden szemétladajaval egyetértünk, se azt, hogy ‘büszkék” vagyunk a születés adta allampolgarsagunkra 1) mert akkor arra mas születésü is ‘büszke lehet 2) mert az nem rajtunk mulott.

8. András Gyárfás:
   2013. június 10. 03:46

   Sajnálom de ez téves ,amelyik államban élek,dolgozok és adót fizetek és megvéd ha idegenben vagyok meg magához emelt azáltal,hogy megadta az állampolgársági státuszt annak az államnak vagyok az állampolgára én Magyarországon Marosvásárhelyen születtem és rá 2 évre román állampolgár lettem akaratomon kívül ,majd mikor elhagytam az országot elvették tőlem az állampolgári jogot és 12 év után(alapos fizetés meg önfegyelmezett életvitel után)m,megkaptam a svájcit s aztán azt vehettem fel amit akarok amit elvileg hülyeségnek tartok de e a magyarra valahogy kötelezett a múltam és létem s a románt megint bizonyos javak vissza perelése megkönnyítette s akkor miért ne??????
   Én egyikről sem mondtam le, tőlem elvették kérdezés nélkül először a magyart majd a románt.
   Utazni azért csak mint svájci állampolgár utazgatok valahogy úgy érzem ha baj van és konzuli segítség kell talán,vagy mittutdomén ,remélem ez sohasem fog előfordulni s addig mind a hármat őrzöm a fiókban a bélyeggyűjtemény mellett.