Göbl Gáldi László, az École des Langues Orientales lektora

Születtem 1910-ben Miskolcon. Tanárcsaládból. Iskoláimat részint Erdélyben, részint Aradon végeztem. Budapesten az Eötvös Collegium tagja voltam. Nyelvészeti doktorátussal Párizsba jöttem, ahol jelenleg az École des Langues Orientales magyar lektora vagyok. Verset körülbelül 8-10 éve irok. Fordításaim s tanulmányaim főként erdélyi lapokban (Pásztortűz, Erdélyi Lapok, Vasárnap) és francia folyóiratokban (Revue des Etudes Hongroises) jelentek meg. (Páris)

A SZOMJÚSÁG BALLADÁJA

Bujj bús könyvtárakat, feszitsd szemed s agyad,
hogy végre már szavuk dadogva összevétsék
S mégis mennyi betü mögött csak űr marad
és egyre több a könyv és egyre több a kétség.

Fuss tenger tájon át, légy bujdosó nomád,
faggyasszon gleccser és hömpölygessen a tenger,
lásd kinai, japán, angol s olasz honát,
csak egyre több a távol és egyre több az ember.

Ölelj nőt, szűzt, kacért, madonnát, bajadért
és hidd, hogy egybe sincs számodra furcsa rejtély,
de mégis mennyi csók ajkadhoz sosem ért
és egyre több a nő, akit sosem öleltél.

Imádd az orgonát vagy méla zongorád
zenéjét idd mohón, amit vágyujjad ráfon,
de mégis hány ujabb, szebb ütem illan át
meg-nem-sejtett, ezüstnél ezüstebb fuvolákon.

Járj száz mély templomot s hited legyen konok,
kérd Jézust, Jehovát, Allaht, hogy megsegítsen
s maradnak templomok helyén lomok s romok
és egyre távolabb, távolabb lesz az Isten…

(Forrás: Nyugat, 1934/4. sz.)

1. Keszthelyi György:
   2013. június 8. 06:02

   Még egy költő, aki megelőzte az időt.

2. Cseke Gábor:
   2013. június 8. 07:47

   Költő, aki végül nem veszett el, csak a homályban maradt:
   http://mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/galdi.htm