Mert nincs makacsabb dolog ezen a világon, mint a gyűlölet és az előítélet. Túlél mindent, cáfolatot, tudományos bizonyítást, jogi eljárást, mikor az ember azt hinné, már mindenkinek megmagyarázta, mekkora szamárság és mennyire aljas dolog a faji előítélet, egyszer csak felüti a fejét a gondozott, kigyomlált kert kellős közepén, mint a parlagfű, vigyorogva: itt vagyok, ragyogok! Még hihető, hogy a B-közép körében elterjedtek a rasszista nézetek, de hogy az ország legfontosabb egyetemén is beszivárogtak a tananyagba, az már hihetetlen.

Csak éppen igaz. Ebből az alkalomból tartott sajtótájékoztatót a tegnapi nap folyamán a Gödör klub hatnapos roma összművészeti fesztiválja részeként egy háromfős csoport: Nadir Redzepi, akit komoly sérelem ért és emiatt eljárást indított az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál, Molnár Péter, aki esetünkben az ő jogi képviselőjeként volt jelen és a CEU-n tartott, a gyűlöletbeszédre adható gyakorlati válaszokról szóló kurzusa tanáraként volt jelen, valamint Cristina Marian, aki a kurzus diákjaként közreműködött az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt indított eljárás előkészítésében. De mi is volt maga a sérelem?

Nagy annak a sora. Úgy kezdődött, hogy Magyarország volt külügyminisztere, a mostani osloi követünk, Jeszenszky Géza írt a Corvinus egyetem számára egy jegyzetet évekkel ezelőtt. Ennek szövegében, mely tudományos igényű kéne legyen, azonban olyan kitételek – is – szerepelnek roma polgártársainkkal kapcsolatban, melyek egyfelől nem igazak, másfelől súlyosan sértőek. Szó szerint: „Azért van, hogy olyan sok roma szellemileg leépült, mert a roma kultúrában megengedett, hogy testvérek, vagy unokatestvérek házasodjanak, vagy akár anélkül szexuális életet éljenek egymással”. Mielőtt a kedves, antipatikus szélsőjobboldali kommentvihar beindulna: tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy a vérfertőzés a roma lakosság körében pontosan olyan gyakorisággal fordul elő, mint a nem romák között. De miért kerül elő most ez a történet, hiszen tavaly októberben már amúgy is zajos sajtóvitát váltott ki? Nos, azért, mert ebből a jegyzetből máig tanítanak, használják, számon is kérik a benne foglaltakat.

Illetve: talán most már vissza fogják vonni, ha minden igaz. Ugyanis, mint Molnár Pétertől megtudhattuk, Szántó Zoltán, a Corvinus egyetem oktatás rektorhelyettese őszintén és szívéből bocsánatot kért a jegyzet használata miatt a roma társadalmi részvételről és emancipációról rendezett konferencia megnyitójában – és a konferenciát is a Corvinuson rendezték, május 29-311 között, ami ékesen bizonyítja, hogy a rangos intézmény egyáltalán nem kíván a rasszizmus fellegvárává válni. Sőt, ellenkezőleg. Azonban ne feledjük: maga a szerző, Jeszenszky Géza még nem kért bocsánatot, és nem is tűnik úgy, hogy erre készülne.

A sértés azonban már megesett, és évek óta, folytatólagosan zajlik, elégtételt az adhat, ha az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál zajló eljárás végre pontot tesz az ügy és a jegyzet végére – ha többet nem használják majd. De hogyan tovább? A megjelentek véleménye szerint:

„A nyilvános, a teljes közvéleményhez eljutó bocsánatkérés részeként az egyetem vezetésének ki kell nyilvánítania, hogy haladéktalanul:

– beépíti a tantervbe a sokszínű roma kultúráról szóló hiteles ismeretek közvetítését, és az általános, átfogó és részletes diszkrimináció-ellenes oktatást,
– szakértői bizottságot hoz létre a tanrend áttekintésére az oktatás tartalmában vagy módszereiben megjelenő bármiféle romaellenes vagy más hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölése érdekében, természetesen az akadémiai szabadság tiszteletben tartásával; a szakértő bizottság a jelen tanrend áttekintése utána azt is áttekinti, hogy a múltban milyen romaellenes vagy más hátrányos megkülönböztetés érvényesült az egyetem tanrendjében,
– a roma diákok és tanárok számának növelését elősegítő, az egyetemi tanulásban és oktatásban való részvételüket megerősítő intézkedéseket vezet be,
– egyeztetést és együttműködést kezdeményez a többi magyarországi felsőoktatási intézménnyel annak érdekében, hogy a fenti lépéseket minden magyarországi felsőoktatási intézmény haladéktalanul megtegye”.

Nem ártana még szerintük a nyílt, konstruktív párbeszéd sem, a félreértések és előítéletek emberi, európai vitával való tisztázása – no, de a saját véleményem az, hogy vitatkozni pont az előítéletes emberrel nem lehet, mert arról pattan le minden érv. Hősi tett, ha megpróbáljuk meggyőzni, de sajnos ritkán jár sikerrel.

Ha azonban ez a kezdeményezés akár csak egy kicsit is segít a társadalom egyenlőbbé, igazságosabbá, demokratikusabbá tételében: a megszólaló hármak a legnagyobb elismerést érdemlik.

Ugyanis felemelték a szavukat, mikor mindenki hallgatott.

Tessék csak újból átgondolni: még a sajtóvita óta is nyolc-kilenc hónap telt el! A jegyzetet elítélte mindenki, aki csak véleményt mondott az ügyben, de még az is, aki nem. Világos volt tehát, miféle portéka.

De használták, rendületlenül.

Előítélet, butaság: itt a te fullánkod.

Szele Tamás

(Forrás: gépnarancs.hu)

1. K.V.S.:
   2013. június 9. 07:42

   A „parlagfű” Hunniában „pipacsnak” látszik.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ