Harmadnapja a csupasz falak, harmadnapja az üres ágy. Itt nem utal semmi rád, bár hányszor, hányféleképpen elképzeltelek. Nevet adtam, testet a nem létezőnek. Vigasztalhat, hogy kitaláltalak. Élhetnél bennem, hisz érted magammá váltam, de nem vagy sehol. Megszöktél, mire megjöttem.
Felgyújthatnám a házat, hogy kéjelegjek: mint lesz semmivé, de úgysem ér utol a szó, harmadnapja havaznak az igék. Nem áltatlak többé, magamat magammal. Jó éjszakát!

(Forrás: Székelyföld, 2012 január)