Ma Utassy József emlékkönyvet mutatnak be
A Magyar Írószövetség klubtermében (VI. kerület Budapest, Bajza u. 18., I. emelet) ma, 2013. június 10-én bemutatják az Utassy József emlékkönyvet, amely 2011 augusztusában jelent meg – egy évvel a költő halála után. A kötetet, amelynek címe „Dalba fog az ember…”, Utassy egyik legjobb barátja, pályatársa, Péntek Imre állította össze Utassy Józsefné Horváth Erzsébet segítségével. Velük beszélget a mai találkozón Vasy Géza. Az estet megnyitja Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke.
A 2011-es könyv megjelenése kapcsán Pósa Zoltán többek között így írt a költőről:
„A kötetből megtudhatjuk, hogy Utassy nem csak a legtöbbször idézett Zúg március című vers miatt vált a hatvanas évek közepétől a rendszerváltozásig a hatalom zaklatásainak céltáblájává. Még súlyosabb botránykőnek bizonyult a Hitfogyatkozás, amelyben a költő az 1968-as, a szovjet és szövetséges csapatok lánckerekei által eltiport prágai forradalmat siratta, s a kádári Magyarországot is vádolta, amiért a Magyar Néphadsereg is részt vett a gyalázatban: „Győzelem? Harminc ezüsttel győztek! Éneklem hát: júdás idő ez.”…
A kádári kabinet vette az üzenetet. Utassy Józsefet üldözték, mellőzték, köteteit kevés példányban jelentették meg, könyvtárakból is eltávolították.
Az emlékkönyvből az is kiderül, hogy Utassy verseiben néven nevezte a létfilozófia angyali és démoni erőit. Kristálytiszta szavakban vallott életörömről, a Szent György-hegyi szüretről, Tokaj boráról és a halálról, mely könyörtelenül szorítja születés és elmúlás dátumai közé az embere kiszabott rövid földi időt. A költőt a rendszerváltozások-visszarendeződések miatti csalódásokon túl fiának korai halálával is megterhelte az élet. Miközben költészete kiteljesedett, ő maga fokozatosan megrokkant, mi több, többször is szembenézett az őrülettel. A megpróbáltatásokat Utassy hatalmas életereje hatvankilenc éves koráig bírta…
A kötetben az Utassy-költemények, a barátok siratóversei, megemlékezései bizonyítják, hogy a költő teljes életművet hagyott maga után.”
Utassy József:
Irány a Líceum
Tízéves ha voltam talán,
mikor először vitt Egerbe
apám helyett a mostohám.
Nem foghattam meg a kezét:
annyira sántított szegény,
mint egy jámbikus költemény.
Ballagtunk hát a restibe,
hol állva ittak, ettek.
Ő két felest hörpintett föl,
míg én egy fél kevertet.
Haraphatnánk is valamit!
Húzkodtam a kabátját:
vegyen nekem egy szendvicset,
s hozzá piros pogácsát.
Aztán: irány a Líceum!
Ha kíváncsi vagy, Olvasóm,
hogy mi mindent láttunk:
kerekedj föl, szegődj nyomunkba,
gyere utánunk!
Pusztai Péter rajza