Somorčík Sz. Rozália: Borostyán
Falon kúszott felfelé,
hallottam leveleit,
záport, vaskorlátot,
a nyitott ablakon befolyt,
az ágyra, ott selymeken feküdt
egy lány. Villámok csaptak
a lapok közé, olvasott.
Vállait befonta,
medencecsontját roppantotta.
Gyereksírás (gyermekek bőgtek),
férfisiralmak pattogtak
a papírtapéta hasadékaiban.
Finom nedvesség lobbant,
fogant volna szerelem is.
Középen egy kristályváza állt,
hangok forgatták, csikorgott,
szétrobbant, egy hasadékon
kiszökött egy kevéske
konzervált élet. Keringett a por,
lassan összeállt, bevonta a gyöngy.
Az udvaron, a boltíves
kocsifelhajtó alatt kutyák ugattak.
A borostyán egyre csak folyt.
Pusztai Péter rajza