eszembe jut mert esteledik
a féllábúak szökőkútja

kicsi
szegényes szökőkút
a kórházudvar egyik szögletében

részükről érsebészet
részemről ideg-elme~

a két udvar
egymásba nyílik

lábadozó sétáimnak
véget vetett
vagy inkább
csak kedvemet szegte
ez a parányi szökőkút
amelynek medencéjében
úgy úszkált egy-két cigarettacsikk
mint egy hosszú ép cigaretta
amputált változata

mindig vesztegelt ott
egy féllábú
tolókocsis ember
nem ugyanaz
alkalmanként más-más
üres szemmel
végtagvesztett döbbenettel
bámulva a szökőkutat

ha lecövekelek a szökőkútnál
előbb-utóbb visszaesek

úgy sétálgattam
luxusbetegként
megfoghatatlan kórral az udvaron
hogy csak a kútig
vagy még addig se lépjek
mintha még tartoznék az emberiségnek
egy vagy két végtaggal

Budapest, 2013. VI. 16.