PUSZTULÁS

A horgonyt bedobtam a szakadékba
és nincs nappal és nincsen éjjel
bizsergés nélkül
Fekete szavak serege repül fölöttünk
és az üreges koponyákban
raknak fészket
A rettegés eláraszt bennünket
és piszkos karmaival
marcangolja a fényt
Eltűnünk.

ÖSSZEFOLYÁS. ÁTTÉTELEK

Üresség,
megsemmisült magasság,
a csúcs sötétsége
Megszületik
majd zuhan végtelenül
a szorosokba
Becsapja a sziklákat
csókolja, összeroppantja őket
a megsemmisülésig
A hideg formák
önmagukba belefáradva
érintésétől elolvadnak
A beáramlás előtt
szüntelen átalakulásban
minden remeg!

Fordította: Balázs F. Attila

*
Frissült a Sikoly irodalmi és mûvészeti folyóirat (http://sikoly.szjmsz.org/). A legutóbbi ”bejegyzések”:
Bányai Tamás – Amikor rossz idők járnak<http://sikoly.szjmsz.org/?p=1525>
Berényi Emőke – Változatok végnapjainkra<http://sikoly.szjmsz.org/?p=1518>
Hankó Tóth Ádám versei<http://sikoly.szjmsz.org/?p=1513>
Ioviţa Tasevski-Eternian versei<http://sikoly.szjmsz.org/?p=1505>
Antonio Ortuño – Meghal az első kölyökkutyám<http://sikoly.szjmsz.org/?p=1502>

Ebből az összeállitásból emeltük ki a fenti verseket.