Debreczeni Éva: Sötétben
azt a nagy fáradtságot mikor érzed,
a sötétből előjön minden félszed,
aludni kéne, de nem tudsz, s nézed,
hol pislákol még remény vagy végzet.
azt a szép, fényes könnyedséget,
mikor elmúlik minden kényszerképzet,
ébren álmodva teljességet
lehunyt szemmel immár megérted.
de nem hagy nyugodni kóbor szellem,
fel is lázadnál önmagad ellen,
múló idő hogy gyorsabban teljen,
eltűnnél lustán a fellegekben.
Pusztai Péter rajza