Gyermeklesen

Lassan kinövik a kabátot
a kisruhát, a kiscipőt
végül bennünket is kinőnek.
Csak ne hiába! Ne hiába…

Mozdulatukat zabolázzuk
lessük agyuk áramait
a lélekben a kis szikrákat
s ők visszalesnek, mint a tükrök.

Mérjük karukat, vállacskájuk
lábukat és hogy milyet lépnek…
Dalocskákban buggyan a hangjuk.
A dal miénk volt. Most övék lett.

És igy tovább. A föld, a csillag,
a lét a kozmosz távlatában…
S amig befogják, ami kint van
lassan kibújik, mi van bennük.

Lassan kibújik, mi van bennünk.
S már azt kutatják: mi hiányzik.
Legyenek csak egészen mások.
Változatok a változásban.

1992

Krumplisütés

Ki jön velem krumplit enni?
Krumplit enni ki jön vélem? –
Magányosan áll a Holdban
fél országnyi gyermekségem.

Én vagyok a játék háza:
engedelmes, ellenálló –
gyermekeim birodalmán
– önmagamon – messze látó.

Ki jön velem krumplit enni? –
Hogy a Holdtól visszavettem
gyermeklelkem, két kis kölyköm
bújócskázik a szivemben.

Mediterrán látomás

Velencében vagy valahol
amerre sose jártál
egy téren állsz, a fény vakit
a tenger kékje felszáll
az ég azúr, magas, kitelt
távolba lengő hártya
burkában szikkadtan piheg
a kövek sókristálya
tüzes virágok gyöngyözik
dús fűszerét a csendnek
a virágárus szivárványt
locsol, vibrál a permet
ráérsz, nem vár dolog, találka
fehéren állsz a térben
garambburukkolás ragyog
a márványkocka délben.

1993

* A Magyar Elektronikus Könyvtár állományában frissen bekerült, Finta Éva: Örök partok. Versek (1990-2009) c. kötetből

1. Gergely Tamás:
   2013. június 28. 08:57

   dús fûszere a csendnek…

2. Marianna:
   2013. június 28. 14:57

   Tetszettek a versek.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ