Amikor elmentél tőlem, megbontottam
az egyetlen üveg boromat és sokáig
üldögéltem a konyhaszéken. Semmi
rendkívüli nem történt, bámultam
magam előtt az üres papírlapot.
Aztán almát hámoztam rá, cipőt pucoltam
és a bort betettem a hűtőbe. Szörnyen
éhes voltam, de először kenyérért kellett mennem.
Később visszavarrtam egy gombot a kabátomra.
Úgy emlékszem, május eleje volt,
mert aznap érkezett meg a villanyszámla.
Később verset is írtam arról a napról.
Rólad és a májusról szólt,
de a gombvarrásra és a villanypénzre
nehéz rímet találni, különben sem illenek
egy olyan versbe, amit fehér bőrödről
és bátortalan csókjaidról akkor írhattam volna.

(Forrás: Romániai Magyar Szó, Szinkép melléklet, 2003. július 12.)