volt őrült, lázadó tinédzser,
jó iskolából eltanácsolt,
s bizony ízlett neki a jó ser,
s a semmiből is álmot ácsolt –

volt hőzöngő, hazudozó,
munka elől menekvő bűvész,
de tiszta maradt, mint a hó,
hiába érte sok hűhó s vész –

volt megtiport, bősz katona,
de igazán csak akkor ijedt meg,
mikor kiszakadt a kotona,
s felrémlettek „örök szerelmek” –

és volt kisemmizett kisebbség,
ki fölszabadítóra vár,
majd, végül felszabadult végképp,
s nem is emlékszik arra már,

hogy hányszor vetette el
kérelmét a kari tanács,
s vette el sorra mindenét
a körötte dúló harács –

Volt megigézett hős szerelmes,
s mikor meglelte nagy szerelmét,
kiderült, tiltott titkokat les,
s a polgári törvény ellen vét –

volt elsők között pionír,
marós, egyesült proletár,
majd tehetség, ki nem is ír:
szívéből verset fabrikál –

volt társadalma hasznos tagja,
s néha visszaesett erősen,
kis öncsalásba, sörbe, borba,
zuhant szegény árva erőtlen –

s lett, akarata ellenére
szinte mindentudó professzor,
kinek vanogat ellenérve,
s ki nepének tanácsokat szór –

s mondják róla, hogy opportunista,
de valójában fôdbuta…
pedig ő csak örök turista,
ki versek fényén száll tova.

Azt rebesgetik, hogy ő mind ez.
Miközben ő sem tudja, ki…
Néhol simán, néhol döcögve
megírják sorsát versei.

(Forrás: Romániai Magyar Szó, Szinkép melléklet, 2003. július 19.)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ