Egy hónapja figyelem Andrassew Iván barátom távoli naplóját. A régi bejegyzések sehogy sem akartak frissülni. Iván mostanig mindig annyira hiperaktiv volt, hogy hallgatása több mint gyanús: veszedelmes. Június 22-én pedig, két nappal Iván napja előtt kiderül: kórházba van, agy-, tüdő- és vesetumorral. Sokk ez nekünk, akik ragaszkodunk hozzá, s becsüljük, de még nagyobb sokk neki, aki a nem az ő léptékére berendezett világból küld látleleteket – nem saját magáról, inkább a Szenvedés Házáról. Megértem őt, amint méregeti eddigi életének széltét-hosszát, „rendbe tenni, amit még lehet és érdemes”. Magam meg, aki mindenek előtt az iró embert, a finom megfigyelőt kedvelem benne, 111 haikujába temetkezem. Valamikor, 2009-ben, amikor mutatványának nekivágott, gúnyverssel köszöntöttem:

haikukat ir egy barátom,
egyet, kettőt, százat, s belátom,
jól áll neki, mint a kimenő-
re készülő cseléden a
kimonó

(2009. augusztus 3.)

A 111 haiku elkészült. Leánya, Wanda illusztrálta őket. Most ott sorakoznak, egymás hegyén-hátán egy sárgaalapú blogba zárva , de szerepelnek Terebessék nagyszerű honlapján, a Magyar haiku költők összegyűjtött verseiben is. Valami ősi vajákos gesztusnak engedelmeskedve, a fejembe vettem, hogy miként a szőlőt szemelgetjük, együltömben átolvasom őket, s amig ezzel foglalkozom, amig élnek bennem a sorai, nem érheti baj a barátomat. Netán ácsolhatok az élményből egy életkaput, amelyen szabad az átjárás minden irányban. Szemelgetés közben 35 olyan haikut találtam a 111-ből, amiket külön csokorba kötve, egy életkapura teritve, meg is lobogtatnék ország-világ előtt: beléjük fér minden, ami élet, szorongás, félelem, pusztulás, kérdezz-felelek… Kinőtték az általam rájuk aggatott kimonót…

Csakhogy az élet sosem áll meg ott, ahol szeretnénk; mire e sorok a Káféba kerülhetnének, megjön a hir: Ivánt a kórházban aljas módon kirabolták. Legnagyobb vesztesége – gyanitom – az az iPad volt, amivel munkaeszközként gyakorlatilag az egész világgal kommunikált és blogjaiba az életet lehelte. Wanda volt az, aki július elsején apja távoli naplójába az alábbi lakonikus bejegyzéssel tudósitott a tényállásról: „Mivel a Papát kifosztották a kórházban, és az ipad-jét is elvitték, most nem tud ide írni. A körülményekhez képest jól van. andrassew wanda (a lánya)”

Iván munkahelye, a Népszava azonnal lereagálta az eseményt és gyűjtést inditott az odalett munkaeszköz pótlására. Az alapösszeg máris összegyűlt, az adományozók közt olyanok siettek segitséget nyújtani, mint Navracsics Tibor és Molnár Zsolt.  A „jó” hirek közé tartozik viszont, hogy a kórházi kivizsgálás közben úgy tűnik, tévedés történt és a vesedaganat mint olyan nem létezik. De egy emberi sorsot meghatározni éppen elég a másik kettő is.

Cseke Gábor

ANDRASSEW IVÁN HAIKUIBÓL

Meglát

A fény lecsap rád.
Meglát az is, akit száz
éjen át féltél.

Zsákmányállat

Túl sok itt a fény.
Kicsi vagy és ehető.
Messze az erdő.

Utolsó

Egy fügefa alatt
kicsi, vörös róka áll.
Puskámat nézi.

Sehol

Az a csillag ott
már régen nincs seholse.
Te meg vagy, ugye?

Az öreg

Bejártam ezer
erdőt, rétet is, százat.
Hol a két lábam?

Az ördög

Az ördög reggel
elaludt. Méhek, lepkék
lepték be kertem.

Sziget

Egy rossz sziget ez.
Itt hagytál, de kijutok.
Meglátod, egyszer.

Gyerek

Anyja megverte,
de mint egy méhben, éppen
úgy kuporog el.

Üres kalitka

Csak az elfogott
semmit tartja rabnak ott
egy bolond ember.

El, innen

A hegyek felől
nagy, vörös léghajó jön.
Lehet, hogy értem!

Ravasz terv

Csak, hogy szebb legyen
a kert, száz csiga házát
színesre festem.

Gyerekerdő

Egy titkos ösvény
mélyén sincs soha semmi,
csak egy pici vágy.

Őszi reggel

A köd: szürke fény.
Hét szürke varjú illik
a szürke kertbe.

Kerti tűz

Az avarillat
csupa nyár még. De holnap
mind elégetem.

Ha kérdezi

A gyereknek mondd
azt: ősszel halni talán
még nem érdemes.

Hova?

Ott a kapun túl
ugyanaz van ám, mint itt.
Mégis átmegyek.

És most?

Egyszer egy láma
megáldott, mert ott voltam.
Most hova álljak?

Utolsó őszi remény

Égerfák alatt
vénasszony ül, nagy padon.
Él még, remélem.

Firkák

Hűs kis szellőkkel
egy fűz árnya a falra
firkál álmokat.

Özön

Annyi fény árad
a fákon túl, hogy gyáva
vagyok kilépni.

Első hó

Mi megfagyunk, de
Isten talált magának
télikabátot.

Fagyhalott

Test fekszik kuka
tövében: boldog lehet,
mert nem ember már.

A rejtőzködő

Hopp, itt besüppedt.
Alighanem szerelem
bujkál a hóban.

Kicsi magány

Szánkót kapott egy
kisfiú. Sír az utcán.
Nincs, aki húzza.

Cipők a parton

Nem ám a Halál,
hanem emberek öltek
jókedvvel, önként.

Kibomló

Egy rügy fölfakad.
Most minden hó átcsúszik
másik országba.

Vissza!

Egy virág feje
kibújik csakazértis.
A szél tapossa.

Viharos

A szél dühösen
kergeti magát. Talán
csak ez a dolga.

Hajnal

Árnyékom elfut.
Lemarad az, akitől
mindig menekül.

És úgy

Eső függönyét
egy ujjal félrehúzni.
És úgy lenne nyár.

Csak vissza

Egy tükörből ki,
aztán egy másikon be.
Csak visszatalálj.

Keresztúr

Fia lóg a fán.
Néha Isten erre jár.
Sír, mint egy gyerek.

Baljós napok

Ma elmehetsz még.
Mintha csak úgy mászkálós
kedvedben lennél.

Lassú forgás

Most már ráérünk,
mint az erdők, az esők,
a kövek, a Nap.

Ennyi

Üres szívünket
megtöltöttük semmivel.
Ez volt az élet.

Andrassew Wanda illusztrációiból

* (35 a 111-ből – CsG válogatása)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ