Szélkacaj

Hányszor hallottam hajnal felé, a félig nyitott ablak résén át! Csak úgy viháncolt odakint a süvítő szél. Kárörvendő volt és kihívó. Mit tehettem? – bezártam az ablakot.

Az esernyő

Ablakban állva bámulom a hajnali esőt. Lábamnál sóváran dorombol szakadt esernyőm, amit rendszerint itthon felejtek.

Hegedűszóló

Szívesen hegedülnék, még egyszer, egy zenekarban. De félő, végül csak rám sózzák a hegedűszólót…

Indiánok játszadoznak

A parton sápadt gyep szőnyegén két kopott sastoll: valahol, mélyen a fű alatt, indiánok lelkei játszadoznak.

1. Máriás József:
   2013. július 5. 09:20

   Lám, mire jó a hajnali ébredés! Az idős kor áldása, hisz alkalmat ad a szemlélődésre, tájban és időben, örök dolgokon és napi gondokon (otthon felejtem az esernyőmet). No meg arra is, hogy felidéződjék aktív korunk, a közösség, melynek – közkatonaként vagy parancsnokként – tagjai voltunk. Az idő, ha akartuk vagy nem, ha vágytuk vagy nem, mégis ránk sózta a hegedűszólót. És az, bár nem stradivári, mégis csodálatos dalokat, verseket, kötötteket vagy szabadon áramlókat, de mégis csodálatos hangokat, gondolatokat csihol ki belőled. Bár nincsenek sastollaink, a lélek létünk legmélyéről hozza fel játszadozó kedvünket, a bölcs életszemléletet. Firkák (1) – várjuk a következőket!