Angyalbőrben

Lehunyja kék szemét az ég
lehunyja sok szemét a laktanya
a jóisten is aluszik
máma senki nem mehet haza

Ládára lehajtja fejét –
alvó őrszem mit sem vigyáz
vállán a puska is aluszik
az egész úgyis csak imázs.

A zümmögés nem aluszik
elemlámpa az, nem darázs
először csönget egy picit
majd riadót fúj Kisbalázs.

*

Fogdában ül a katona
társa tudathasadás
nem jár neki szék, kabát
csak az üvöltő Kisbalázs:

„A távolságot, mint ágyúgolyót
megkapod, hozzá menetfelszerelést
a lövészárkot egyedül áshatod
és felejtsd el a kimenést…”

*

Tűzoltó voltam, katona
vadakat álmodó bibán
hogy megúsztam elmebaj nélkül
nem rajtad múlt, Kisbalázs.

Szívedben tartsd nyitva síromat

Nem voltak elegen kétszínű közök
szerelmünk védtelen közhelyei között
túl messzire mentél, ki egyszer
átlépted már, bőrömön tanultad
hol van a határ.
Még meg-megdöbben szíved
tévelygő kísértet, a gödröt ássák valahol
mindegy már ki, hol és mit, miért tett
az óralapon összekaptak
holtfáradt mutatók.
Most szerelmet koldulva kallódunk itt
reméltem, de balga vándor
félúton elaludt a hit.
Fejemen hamu, sárkánnyal álmodom
vélt gondok halálán
nászunkat gyászolom.
Talán szebb volt nászunk a varon
mint second-hand boldogság
színpadon, másnapon.

Forrás: Romániai Magyar Szó / Szinkép melléklet. Előszoba, 2003. július 26.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ