Itt van nekünk ez a nyár. Lett ide nekünk. Termett. Minden évben jön, monoton rendszerességgel, lassan már hozzá is szokunk. Idén mondjuk különleges, mert egy hónapon belül már volt árvíz, szúnyoginvázió, országos zivatar- és tornádófront szupercellával és harminc fokos hőmérséklet különbség. De nyár van, izé, forog az idegen, főleg, ha forgatjuk, és el is várjuk tőle, hogy hozza nekünk ide a verejtékkel megkeresett pénzét, mert azt mi akarjuk helyette elkölteni.

Persze, azért kap is valamit, ha már költekezik. Elvégre a magyar vendéglátás, de főleg a vendégszeretet világhírű. Tessenek csak beülni a Váci utcában egy étterembe. A turista megteszi, kap valami mikrózott mirelitet, mérnek neki egy pohár vizes sört, aztán már mehet is haza – illetve, egyenesen a reptérre, mert a két hetes üdülés árát ott is hagyta az ebédért. Ha tokajit kért (és valami lőrét kapott helyette), akkor a vendégfogadó ügyvédje jelzálogkölcsönt vétet fel vele az otthoni ingatlanjára, mert annyi pénze nem lesz, még a kártyáján sem, hogy kifizesse. De egymás között kíméletesebbek vagyunk, magyar magyarnak nem vájja ki a szemét, csak felmetszi a zsebét, a minap ittunk a kolleginával egy sört és egy fröccsöt ezerhatszáz magyar forintokért: már a hatszáz is sok volt a cséppel csapott árpaléért, de az ezer a vörös fröccsért rengeteg. Valahogy nem leszünk törzsvendégek abban a csehóban sem. Ugyanazt a fröccsöt a modern kémia minden áldásával együtt a nyóckerben százhatvanért mérik, csak mondom.

Akár mondhatom is, sokra megyek vele.

No, de mondjuk ez Budapest, a bűnös város, itt sok minden megeshet, nemsokára bevezetjük a négyökrös szekereket is a Belvárosban, lesz ki húzza, egész gulya legel a Kossuth téren. Aki magyaros vendéglátásra vágyik, azt várja a romlatlan vidék. A Balatont kivéve, mert az nem romlatlan, és nemsokára amúgy is a fővároshoz csatolják, huszonötödik kerület néven, amint a Margitsziget lesz a huszonnegyedik. Hanem a vidék. Ott aztán kitombolhatja magát a Nyugat civilizált fia. Igaz ugyan, hogy semmi olyant nem tehet, amit otthon, náluk ne lenne szabad, sőt, igazából még kevesebb is a szabadsága, de ehet jókat – ha kap -, és végre kialhatja magát. Otthon ezeknek a kákabélű nyugatiaknak valószínűleg nincsen ágyuk, legalábbis így gondolhatják Illetékeséknél, ezért aztán nyaranta hozzánk járnak aludni.

Akkor aludjanak. De csak miután megadóztak az után az éjszakai nyugodalom után. Mert az bizony adóköteles.

A tárgyilagosság kedvéért hozzá kell tennem, hogy az idegenforgalmi adót nem a mostani kormány ötlötte ki, még ha nagyon olyan is. Hanem még 1990-ben, Antall József idejében pattant ki valami kormányzati géniusz koponyájából, hogy mindenki után, aki nem családtagunk és mégis nálunk alszik, kötelesek volnánk adót fizetni. De még a családtagok közül is csak a közvetlen, egyenesági le- és felmenők, valamint a házastársak kivételek. Mármost van olyan családtag, aki megérdemelné, de akkor is cudar egy dolog ez. Mert bizony nem csak a fizető vendégekre vonatkozik: adóköteles mindenki, akit nálunk, a fedelünk alatt nyom el a buzgóság. Lehet, hogy az angol embernek vára a háza, elképzelhető, abban a dekadens, satnyuló demokráciában, az erős magyar állam átnyúl a falon és kirázza a zsebünkből az utolsó kanyit is. Mert Magyarország jobban teljesít.

Illetve, nem is az állam teszi, hanem az önkormányzat. Hiszen azért vetették be ezt a régóta létező, csak sosem alkalmazott törvényt, hogy a forráshiányos önkormányzatok összekaparhassanak pár forintot a polgárok zsebéből – Budapesten a szállásdíj 4 százalékát, de vidéken a helyi szokás szerint, vagy százalékos, vagy fix összeget. Balatonszemesen például – mint az FN24 írja – egységesen, fejenként és éjszakánként 390 forintot. Ami egy tízfős házibuli esetén már majdnem négyezer – és becsüljük meg ezt az összeget, mert több, mint amennyit Kübekháza havonta kap az államtól.

Ezen egyelőre már változtatni nem tudunk, hivatalos szándék sem mutatkozik, jó magyar szokás szerint maximum kijátszhatjuk a törvényt, ott es jól lesz. Kübekházára meg állandó házibulit kell szervezni, nemzeti érdekből, és felvirágzik a település mindjárt. No, de vajon ki fizetheti Magyarországon a legtöbb idegenforgalmi adót? Fogadjunk, hogy nem az Atrium Hyatt vagy a Corinthia szálló. De nem ám.

Hanem Pataky Attila. Nála állandóan idegenek forgolódnak, mit idegenek, egyenesen alienek, bebújnak még az ágyába is, mint saját maga állítja a Bors Online-ban.

Megható, hogy felfedezte, miszerint nem csak a nagy zöldek, a hathorok és a kis szürkék földönkívüliek, hanem a magas szőkék is, ez esetben nekem is volt már jó pár földönkívüli kapcsolatom. Negyedik típusú is, épp elég. De vajon adózik-e Pataky Attila az idegenek forgalma után? Vagy hagynak-e nála erre a célra fizetőeszközt? Persze, kivéve a magas szőkéket, hölgyektől nem fogadunk el pénzt. Mert ha nem, félő, hogy az Edda frontembere nyomorba fog jutni az adó miatt, megbüntetik, tán még árverezni is fogják, ha nem bír fizetni. Hiszen a saját bevallása szerint már tizenkét éves kora óta áll kapcsolatban az idegenekkel. Azaz jó ötven éve él folyamatosan adócsalóként. Az olyan hétmillió lenne, plusz a büntetés, de csapjuk hozzá a késedelmi kamatokat is. Hej, szegény Attila, a kör közepéből, leszel te még földönfutó!

De szerencsére van megoldás.

Vagy tagadja le a földönkívüliek, idegenek látogatásait, nyomot úgysem sokat hagynak, többet ne is beszéljen róluk: akkor nem kell fizessen.

Vagy, ha nem – vegyen feleségül egy alien-királynőt, így az családtaggá minősül át és az arctámadók meg egyenes ági leszármazottai lesznek.

Meg a zsebtámadók is.

Vagy azok már eredetileg is honfitársaink voltak?

Mégis lehet valami abban a szíriuszi eredetben.

(Forrás: gépnarancs.hu)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ