Nem tudom

milyen nap volt
és milyen zóna
ki vétett ki ellen
ki játszott istent
ki istent nem félő embert
és ki kit nem vett fontolóra
nem tudom
mi volt előbb
a kötés vagy a béklyó
de amikor megláttalak
már vadul rúgkapáltál
nem volt rajtad a nyergem
hiányzott a képből a feszítőzabla
a kantár
a rúgásgátló
a nyakgallér
és már csak engem szúrt a szájbetét
gyors voltál édes
és virtuóz
ahogy kicibáltad magad belőlem
hogy mondhassam megint
naésaztán
egyefene
hogy legyek dünnyögő
mamlasz
ne értsek
nézzek bambán
és költselek újra
az idegeken mángorló
ez legyen a neved
és kötésed
és béklyód
véts ezentúl máshol
keress más istent
és vedd magad fontolóra
nekem most dolgom van
csutakolnom kell e verset
amíg látok
amíg hagyod
amíg
sercegsz
még
bennem

A suvadások lényege

a gyökerek hiánya és a ragaszkodásé.
a gyökereket érzed te magad is
ragaszkodni pedig megtanulsz
ha már nem leszek.

a patak lefelé folyik
a madár bárhová szállhat
termés nélkül nincs pazarlás
bőség szüli a sáskát
és ha kell
hét lába van a postásnak
ürügy lenne elég
de unom már a képeket
és nincs jobb hasonlat
az életunt péknél
érts hát egyszerű szavamból
legyél napra forgó
titkos körözött
csukott ajtómra
más nézzen

(Az erdélyi származású, Stuttgartban élő költő napleány voltál című, 2002-ben a budapesti Littera Nova Kiadónál megjelent kötetébôl. Forrás: Romániai Magyar Szó, Szinkép melléklet, 2003. augusztus 2.)