Két hete nincs már kapcsolatom a szülőfölddel.
Nincs BN.
Nincs RMSZ sem.
Rettentő nehezen bírom.
Kiszabtam magamnak olvasás-írásból a mindennapi penzumot.
Sikerült ezzel nagyjából lépést is tartanom.
Olyan ez, mint a placebo. Alkotóeleme a patikaszernek, komponense, mégsem gyógyszer.
Próbálom kúrálni magamat – önszuggesztió gyógyfüveivel.
Kevés sikerrel.
Itt nemcsak én nem tartozom senkinek, de nem is tartozik senki hozzám. Legfennebb szűkebb háznépem.
Katarzisaiból eddigi életemnek még mindig többként, másként evickéltem ki.
Haragszom már a Larousse-ra is.
A katarzis címszónál lélektani megtisztulást emleget, de beszél Morene következtetéseirôl is: újra átélve az egykori történéseket, az élmény átrendezôdését teremtheti meg a szereplőben.
„Minden igaz második, megszabadít az elsőtől.”
Nem fog ezutáni életem e posztulátumnak igazat adni.
Élvén mással és máshol, megmaradok az elsővel.
Moldova György Tíz tucat c. kötetét olvasom. Magvető 1985.
Mohács c. novellájának szereplője az a szerkesztőségi illetékes, akinek egyetlen „erénye” az éberség. Azzal utasítja vissza a szerző kéziratát: ravasz pali vagy, de én észrevettem. Mikor az író legújabb tárcáját vinné be hozzá jóváhagyásra, az olvasószerkesztô ajtaját zárva találta. Megkérdezi a gépírónőtől:
– Nem tudja, hol van L. Laci?
– Hazán kívül, a múlt héten disszidált.
Moldova György írását olvasva, a bűnös ismét visszatér bennem tettének színhelyére.

Miskolc, 2003. július 23.

Forrás: Romániai Magyar Szó, Szinkép melléklet, 2003. szeptember 27.