Hallga…

A tornyosuló felhők közt tomboló égiháború. De lehet, csak a felső szomszéd tologatja a karosszékét.

Leírták E. Zsoltot…

Nem keressük többé, nyakunkon a monszun, mindenki igyekszik le a Hegyről… Hányszor átélted, megtetted te is! Most te vagy az, aki maradsz…

Még akkor is… ott is…

Még akkor is… ott is… örökre…
Mit dadog itt ez a költő? Mondja már ki egyenesen, hogy „Szeretlek, Júlia!” és punktum.
De nem, neki fontosabb az „özvegyi fátyol”… mint fejfára tűzött „lobogó”…
Ezek a költők! Ezek a költők!