A szájkaraté

A terembe belépő tanárnő meghallgatta a jelentést, kézjelzéssel leültette a bandát, ő is leült, és lapozgatni kezdte az osztálynaplót. Látszott rajta, gondolatai máshol járnak. Rövid, őszes haja volt, kiskabátja alatta általában fehér blúz viselt. Ékszert, bizsut sosem. Bármely filmben hitelesen játszhatta volna az apáca, sőt a zárdafőnök szerepét.
Hajni néni rápillantott az előtte álló cserepes krizantémra, és megkérdezte Zsikétől, mikor öntözte. A pálcikalány felpattant, és beszámolt. Tegnap, mondta, és hozzátette, csak az alátétbe öntött. Helyes, bólintott a tanárnő. A suliban a legtöbb cserepes virág itt, a biosz teremben volt, többségük másfél méteres virágtartón állt. Akadt közöttük méregzöld levelű fikusz, bunkóforma kaktusz, szőrös levelű fokföldi ibolya, csenevész szobafenyő, korallvirág.
A tanárnő felállt, megkerülte az asztalát, és picit nekidőlt. Most nem szoknyát, hanem nadrágot viselt – ennyi engedményt tett a télnek – cipője lapos sarkú Scholl gyógycipő volt.
– Lehet, jövőre felszámolják az iskolát – mondta lassan.
– Miért? – rémült meg Lenuta. Nem ugrott be neki, hogy minket, nyolcadikosokat ez már nem érint.
– A cigány jogvédőknek nem tetszik, hogy itt mindenki egyenlő – jelentette ki durcás hangon.
A magyarázat olyan volt, mint egy csavart hajú tornyozott konty: ciki.
– Nem értem – mordultam egyet. Biztos voltam benne, valami nem stimmel, valamit kiforgat.
– Én sem – replikázott. – A hírhedt liberális brancs, a RIA, a Roma Integrációs Alapítvány azt hiszi, ahol sok a cigánygyerek, ott nem lehet normálisan oktatni. Mivel nálunk sok a roma, hát nem bíznak bennünk.
– Én bízok a Lánc suliban – nyelvelt Kriszti, aki mindent kinyalt, amit lehetett.
– Helyes – mondta a tanárnő közömbösen. – Nálunk olyanok a tárgyi feltételek, hogy sok gimnázium megirigyelhetné. Van szuper tornaterem, számítógép-terem, klubterem, könyvtár, műhely, ebédlő, konyha, szertártárak sokasága. De hát ti tudjátok. Támogat minket egy országos cigányszervezet. Minden szaktanárnak foglalkoznia kell a roma identitással. Mi kell még?
– Magyarázza el Hajni néni, mi az identitás, mert ezek nem értik – kérte Kriszti.
– De te sem – dünnyögte maga elé Pöri, a padtársam.
– Az identitás az a ruha, amely úgy tapad rád, hogy nem tudod levetni – mondta a tanárnő.
– Az is identitás, hogy kormos a pofád – viccelt Zorán.
– Mindjárt beverem a tiédet! – kiáltottam.
– Tudod, csak hülyülök – sértődött meg Zorán.
– Nem a bőrszín a fontos, hanem a sajátos hagyomány, szokás, kultúra – magyarázta Hajni néni. – Minderről mi sokat beszélünk.
– Biosz órán is? – kérdeztem rá.
Ezzel megzavartam a tanárnőt. Kényes pontra tapintottam.
– Hát persze – mondta, és átszúrt a szemével. – Benne van az iskolánk pedagógiai programjában, sőt benne van a biológia tanmenetben. Én is külön órát szánok a roma népismeretre.
– Mikor? – tudakoltam.
– Mikor? Mondjuk egy hét múlva. Akkor érünk Az ember emésztőrendszere című fejezethez. Fogak, nyelőcső, gyomor, bél, epe, hasnyálmirigy. Ehhez kapcsolható a romák táplálkozása. Ez szerintem egy jó téma.
– Kérdezhetek valamit? – nyújtózkodott Pöri. – Akár téma is lehetne.
– Ha nem disznóság… – óvatoskodott a tanárnő.
– Ugye ismer engem Hajni néni?
– Éppen ez a baj…
– A biosz tankönyvnek a Szaporodás és az egyedfejlődés című részében olvastam a következő mondatot: „a felelőtlen és öncélú szexualitás kerülése”. Hogy erre kell nevelni minket.
– Igen. Így van. És?
– Mi az, hogy öncélú?
– Ajánlani tudom az Értelmező Kéziszótárt. Kérd ki Orsolya nénitől.
– Minden szex öncélú!– Pöri úgy emelte meg a hangját, mintha ő lenne az oktató. – Nem másért, hanem önmagunkért csináljuk.
– A hívő ember és az anyaszentegyház ezt másként gondolja. Sőt, minden jóérzésű ember – mondta undorral Hajni néni.
– Ja… – mondta a zsáklány, és pofát vágott. – Azért kíváncsi lennék a pedofil püspökök véleményére – tette hozzá cinikusan.
A tanárnő ezt meg sem akarta hallani. Az osztályból kevesen érthették, hogy Pöri a médiában terjedő egyházi botrányokra célzott.
– Tudjátok mit? – terelte gyorsan másra a beszélgetést Hajni néni. – Javasoljatok ti egy romákkal kapcsolatos témát. Persze olyat, ami miatt nem rókázzuk össze magunkat. Ígérem, hogy megtárgyaljuk.
Rögtön felraktam a kezem.
– Igen, Virág! Mondd!
De várnom kellett, mert csörgött Hajni néni telefonja: a Székely Himnusz néhány akkordja. Felvette, és mivel nem lehetett fontos a hívás, közölte, most nem beszélhet, mert órája van. Ezután fordult felém.
– Beszéljünk a cigányirtókról – javasoltam. – Azokról az emberekről, akik ártatlanokat mészároltak le, csak úgy passzióból.
– Az egyik áldozat Szilvi unokatestvére volt – kotyogta a hátsó padból Kevin.
– Hagyjuk – mondta zavartan Szilvi.
– Szóval arról is lehet? – erőltettem. – Veronka nénivel és Esztó nénivel már megtárgyaltuk.
– Akkor meg minek? – kérdezte mérgesen Hajni néni.
*
A következő héten Hajni néni a helyes táplálkozásról tartott előadást.
Abban, amit felsorolt, nem volt semmi különleges. Az anyagot bárki össze tudta volna kaparni az internetes oldalakról, például az Egészség suli, a Beteginfó, a Patika Magazin Online, az InforMed portálokról. Már mindenkinek a könyökén jött ki, hogy a vörös húsok, csokik, habos sütik, chip-ek, cukrozott italok egészségtelenek, helyettük sok gyümölcsöt és zöldséget kell fogyasztani.
– A romák különösen veszélyeztettek – figyelmeztetett. – Köztudott, hogy kedvelik a zsíros, fűszeres ételeket.
– Azokkal lehet jóllakni – heherészett Kriszti.
– Az is köztudott – folytatta Hajni néni -, hogy a romák sok alkoholt fogyasztanak. Mármint a felnőttek.
– Ne tessék a tiniket diszkriminálni – viccelt Zorán. – Mi is jól berúgunk minden héten.
– Az én apám mindennap – mondta Szidónia komolyan.
– Az enyém is – csatlakozott Gogó.
– Ez a baj, gyerekek – bólogatott a tanárnő. – Alkoholfogyasztásban másodikak vagyunk a világon. Évente tizenegy liter alkohol jut minden emberre, tehát a csecsemőkre, az öregekre.
– És a papokra – mondta Pöri.
– Ezt minek mondod? – kérdezte megütközve Hajni néni.
– Ők is benne vannak a tízmillióban. Vagy nem?
– Iiigen. De a hit megőrzi az embert tisztának.
– Jaj, de jó! Ezután mosakodás helyett imádkozni fogok – mondta Kevin.
Hajni néninek most fogyott el a türelme. Hátrament Kevinhez, és megállt a srác előtt. Mindenki elhallgatott. A gúnárnyakú kihúzta a gyufát, gondoltuk. Hajni néninek néha eljárt a keze, de ebből neki még soha semmi gondja nem volt.
Ekkor megszólat Szilvi.
– Szerintem igaza van a tanár néninek – jelentette ki csengő hangon. – Ismerek olyanokat, akik minden héten templomba mennek. Ők soha nem piálnak, és soha nincs bajuk a zsarukkal.
A váratlan pártfogás, támogatás meglepte, és meg is nyugtatta a tanárnőt. Kevin behúzta a fülét-farkát, mert ő is tudta, Hajni néninek befolyásos rokonai dolgoznak minisztériumokban meg más fontos helyeken, ezért nem tanácsos vele hepciáskodni.
Néhány perc múlva besurrant az osztályba a 8 á-s Oláh Máriusz. A vagány csávó a diri hirdetőfüzetét hurcolta teremről teremre. Az aktuális Céklafej-mantra morzsolását a tanárnő a hírhozóra bízta.
Máriusz balra fordult, hogy szemközt álljon velünk. Úgy tett, mintha nem zavarná, sőt nem is hallaná, hogy a harmadik padban ülő Merci hátrafordulva, éles hangon süvítette: figyuzd, Szilvi, milyen jó segge van a srácnak!, és az osztály gurgulázva nevet. Máriusz érhetően, jól artikulálva olvasta fel a szöveget. Tévébemondónak mehetett volna. Igaz, Magyarországon a százegy tévécsatorna közül egy sem alkalmaz cigány származású bemondót.
Megtudtuk, hogy pénteken tanítás nélküli nap lesz, mivel a tantestület félévi értekezletet tart. Óriási lett az öröm és a ricsaj.
*
Az óra második felében belevágtunk az általam javasolt témába. Rögtön szájkaratévá alakult.
Hajni néni kijelentette, ő tudja, milyen szörnyű dolgok történtek 2008-ban és 2009-ben. Őrült férfiak lövöldöztek néhány faluban.
– Nem lövöldöztek, Hajni néni! – helyesbítettem ingerülten. – Gyilkoltak. És nem voltak őrültek. Közönséges, normális, kocsmázó emberek voltak. Az éjszakai mészárlásokkal polgárháborút akartak kirobbantani, hogy aztán okuk és módjuk legyen elpusztítani a cigányokat. Ezt az újságíró barátnőmtől tudom.
A tanárnő karba tett kezekkel állt az asztala előtt, és összehúzott szemöldökkel figyelt.
– Borzalmas, amit tettek – ismerte el. – Majd lesújt rájuk a törvény. Úgy, ahogy azokra is, akik vétlen magyarokat gyilkoltak meg.
– Kire tetszik gondolni? – kérdeztem idegesen.
– Például a tiszavasvári tanárra, aki szintén biológia szakos volt, mint én. Vele 2006 őszén végeztek Olaszliszkán. Hallottatok róla?
Többen zúgták, hogy igen. Látták a beszámolót a tévéhíradóban.
– Úgy emlékszem, az baleset volt – jegyeztem meg. – Egy család tagjai azt hitték, a falu főútján áthaladó verda áthajtott a rokon kiscsajon.
– Nem baleset volt! – most Hajni néni cáfolt meg engem. –Az autó előtt csak átfutott a tizenegy éves lány, majd beszaladt a házba. A lelkiismeretes tanár azért állt meg, hogy tisztázza a helyzetet. Meg sem hallgatták. Kirángatták, és a kocsiban ülő két lánya szeme láttára agyonverték.
– Az kivételes eset volt – makogtam.
– Kivételes? Több száz hasonló esetről lehet olvasni. Hol? Például a Királyi Jogar Rádió honlapján.
Pöri ekkor közbeszólt.
– Azt tetszik mondani, a debreceni gyilkosok csak bosszút álltak? – kérdezte.
– Nem. Nem védem őket. Semmi közöm hozzájuk. Az Isten és a bíróság dönt majd róluk. Mégis érdekes, hogy a tanár úr lincselése 2006-ban, a cigányvadászat pedig 2008-ban történt. Ennyi.
– Jaj, ne! – visítottam.
– Most mit ájuldozol? – értetlenkedett Hajni néni.
– Ez így nem. Nem megy. Nem passzol… Néha arra gondolok, engem is kiszemelhetnek. Én is lehetek áldozat.
– Ez butaság. Várj. Csináljunk egy felmérést. Közületek ki fél attól, hogy lelőhetik a magyarok? – tette fel a kérdést az osztálynak.
Csak én jelentkeztem, majd Kápi Kevin rakta fel a kezét.
– Szóval te is félsz? – kérdezte a tanárnő a gúnárnyakútól.
– Én? Nem. Én? Á! Csak azt akarom mondani, hogyha nem laksz egy faluszéli putriban, akkor nem kell parázni.
– Tudod mit, meg sem hallottam – bosszankodott Hajni néni.
Annyi indulat szorult belém, annyira felhúztam magam a vitában, hogy remegni kezdtem. Összekulcsoltam az ujjaim, hogy leplezzem. Miként lehet az, kérdeztem magamtól, hogy egy okos, tisztességes asszony magyarázatot tud találni az elkövetett szörnyűségekre?
Ekkor újra kopogtak. Oláh Máriusz érkezett újabb üzenettel. Néhányan megtapsolták, abban reménykedtek, még egy tanítás nélküli napot jelent be. Ez más volt. Az órát tartó pedagógusnak arról kellett megszavaztatni a tanulókat, hogy a január 22-én, a magyar kultúra napján kit hallgatnának meg szívesebben. Két pasi közül lehetett választani, az első az egyik tévévetélkedőn feltűnt erdélyi könnyzenei énekes, a másik egy újpesti cigány rappel volt. Tíz-hét arányban a cigányénekes győzött.
Otthon megnéztem a Királyi Jogar Rádió honlapját. Sokkolt a cigánybűnözés címszó alatt összegyűjtött több száz rosszindulatú, gyűlölettől bűzlő híresztelés.

(Folytatjuk)

1. Gergely:
   2013. július 22. 09:46

   Érdekes. Nagyon érdekes