ÉSZAK-KOREA MEG AZ IKEA

A Wall Street Journal számol be arról, hogy semmi sem lessz a svéd IKEÁnak az együttműködéséből az észak-koreai kormánnyal. Arról volt szó ugyanis, hogy a Kaesong-ipari zónában gyárat építenek. Ha jól tudja az amerikai újság, akkor nem is a svédek nyomultak, hanem a dél-koreaiak szerették volna, ha az IKEA is betársul, egyetlen nem-koreai cégként. Viszont Kim Dzsong Un pár hónappal ezelőtti rövid, ám intezív hidegháborúja elvette a svédek kedvét: a kapitalista vállalkozás nem tűri meg a gyárnak az észak-koreai vezető idegállapotától függő üzemletetését, jelen esetben a leállítását. Meghatározatlan időre, ami a szerződésszegések sorozatához vezetne, óriási veszteséget okozva a cégnek.
A déliek azt szerették volna elérni, hogy enyhüljön a feszültség a két koreai állam között azáltal, hogy valami újabb hasznos gyárral egészítik ki a kaesongi kmplexumot. Közeledést akartak, enyhülést, hiszen a két ország közötti kapcsolatok normalizálásáról szó sincs. Nem is lehet, ahhoz előbb békeszerződés megírására van szükség. Holnap, július 27-én lesz hatvan éve annak, hogy a fegyverszünetről szóló egyezményt aláírták, s ebből az akalomból hosszú cikket közöl Gabriel Jonsson, a Stockholmi Egyetem tanára, a téma jó ismerője a mai Svenska Dagbladetben, véleménye szerint egy ilyen békeszerződésre belátható időn belül nincs kilátás. Bárcsak ne lenne igaza.
Ami az IKEÁt illeti, nem kell félteni őket, mert nem kényes a gyomruk. Nemrég derült ki, hogy együttműködtek a Stasival, mégpedig olyan formában, hogy a Stasi által fenntartott műhelyekben kelet-németroszági politikai foglyok termeltek az IKEÁnak. A Stasi megbízható félnek bizonyult, betartotta a szabályokat, a kapitalista világ gazdasági törvényeit, tehát az együttműködés kölcsönösen előnyösnek bizonyult.

Gergely Tamás
2013. július 26.