Kőre kővel

Kőre követ dobálunk. A cél: a tó vizéből kiálló gömbkő. A lövedék: a partmenti apróbb hordalékkövek. Valahányszor eltaláljuk a nagy követ, az ütközéstől nagyot csattan, szökken, felszikrázik és enyhe lőporszagot egy-egy kavics. Ahány csattanás, annyi kis kénköves füstfelhő, vizpermet…

Esti kocsmaláz

Dagályhullámok az esti tavon. A viz egyre távolabbra csap ki a köves-homokos napozón. Tülekedő darazsak gyülekeznek oda a közeli erdőből, s pofátlanul vedelnek, mint törzsvendégek a kocsmában.

Vörös bogyók

Hajnalra, a sátor mellett, a tisztás szélén kipirultak az első erdei bogyók. Mosolygósak – legszivesebben beléjük kóstolnék. Ők meg, mintha csak erre vártak volna: a szélben kelletik magukat.