Cseke Gábor: Firkák (15)
Vad természet
Előttem a Huron tó déli panorámája. Egy önfeledt lépés a vad természetben – és iszonyú csattanással verem a fejem egy ártatlanul akacsonyan nőtt, vastag faágba. A szokásos csillageső után már lüktet a fejem búbján a sajgó duzzanat. Óvatosan megtapogatom, s egyetlen ép gondolatom: ezt is túléltem (- de csak a következő ütközésig!)
Madárlabirintus
Miután alaposan szemügyre vett, egy verestollú kardinális madár leszállt pár méterre tőlem, a gyepre, majd három tétova lépést tett felém. Megállt. Jobbra fordult, újabb három lépés. Visszanézett. Hirtelen hátra arc, öt tipegő lépés. Rikácsolva felém kiáltott. Fürgén oldalazva eliramodott, tán meggondolta magát? Előre újabb három lépéssel, két szökelléssel megtoldva. Gombszeme gyanakvó. De kiváncsian csillog. Mozdulatlan maradok – bűvölöm talán? Sosem tudom meg: egyre csak szűkitette körülöttem a kört, járta a nyom nélküli madárlabirintust, majd egy pillanat és surranva elrepült egy távoli pózna felé.