Azt hiszem, nem mondok újat vagy sértőt, ha „elárulom”, hogy Balogh Andris, a színész barátom nem veti meg a jó bort (olykor a rosszat sem). Talán nem is az italról, hanem a művésznőről beszélgettünk, amikor elmesélte e történetet. „Főiskolás koromban, mert édesapa, én sem ma kezdtem ám a pályát, pityókásan mentem egy próbára. Az áldott emlékezetű Tolnay Klárika magához hívott. Gondoltam, no, Balogh, vége a karrierednek. Ám ő, az élő legenda nem szidott, még csak fel sem emelte a hangját. Fiatalember az ilyen viselkedés nem méltó egy leendő színészhez! Most elmehet, de gondolkozzon azon, amit mondtam! Nem emlékszem, megcsókoltam-e a kezét. Megérdemelte volna. Egész tanulóéveim alatt egyszer sem fordult elő, hogy akár csak spiccesen menjek a színházba.”
Azon túl, amit az első mondatban közöltem, amatőr társulata (Adáshiba Színjátszó Csoport), többek között bemutatta Gárdonyi Géza A bor című népszínművét. Andris nem játszott a produkcióban, még csak nem is ő rendezte.
Zalán Tibor viszont mintha neki írta volna az Eger kis csillagait, ami Huzella Péter zenéjével 2001 óta különböző játéktereken minden évben műsoron van. Az első bemutatótól mindezidáig Andris játssza a főszerepet. Nem mesélem el a játék történetét (nézzék meg!), csak egy jelenetet, egy jellemzőt emelik ki. Miután csellel felrobbantottak egy fontos „objektumot”, Pinke bácsi (Balogh András színművész) azon kesereg, hogy felrobbantak boroshordói is!
Úgy hozta a sors, hogy a július 26-i főpróba után az amatőr társulat egyik tagja vitt haza minket kocsival. Andris szólt neki, hogy álljon meg egy buszmegállónál, mert meg akar inni egy kisvadászt a Lugasban. A kiszállás helyének megválasztásból Csaba következtetett: Lefogadnám, hogy a Verigában kezdi!

Nyert volna.