Fészek

Esőt lesve fölnézek az ereszre: kis zümmögő méhcsalád nyüzsög alatta, egy gömbölyded fészek körül. Zümm be, zümm ki – lehetnek olyan kéttucatnyian. Évek óta élik itt közömbösen, a miénkkel párhuzamos világukat. Egyre gyakrabban, szorongva pillantok feléjük: miként szabadulhatnék meg e szomszédságtól. Jó lenne tudni, ők mire gondolnak…

A csipés

Vihar előtti feltámadó szél sodor nekem egy megrakottan hazaimbolygó vadméhet. Már érzem is fullánkos csipését! Felsajdul a kis szúrt seb, duzzad a szemkörnyék. Mindenki összeszalad a házból: ki jeget, ki fájdalomcsillapitót, ki allergia ellenes szert hoz iziben. Az incidensnek végül is nincsenek végzetes tünetei. Csak a vadméh pusztult bele. S vele együtt az immár haza sosem jutó rakomány…