Ha már Acta Diurna nem lehet – bár megírta volna ő azt is, egymaga, és jobb hely lett volna tőle Róma. Szóval most egy kicsit zavarban vagyok. Nagy a praxisom a rossz hírek közlésében, szamárságok kigúnyolásában, keserű pirulák beadásában – de mihez kezdjek egy kifejezetten jó hírrel? Nem tehetek mást, csak örülni tudok neki, ünnepelni azt, hogy Bodor Pál betöltötte a nyolcvanharmadik évét – még ha nekem kicsit kesernyés is az örömöm.

Kesernyés, mert amint tegnap lelkendezve újságoltam, hogy lám, Pali bácsinak születésnapja van, egy ifjú titán rám reccsent, és megkérdezte: ugyan ki az a Bodor Pál? Ifjú titánt saját halottamnak tekintem, temetéséről később intézkedem, még a családja sem nagyon gyászolja, de eltöprengtem egy pillanatig azon, mit is válaszoljak neki. Aztán azt mondtam: Bodor Pál az az ember, aki többet tett a magyarországi és az erdélyi sajtóért, kultúráért, nemzetiségi politikáért, toleranciáért élete bármelyik napja folyamán, mint az egész magyar politikai jobboldal 1989 óta összesen.

Rövidebben: Bodor Pál maga Diurnus, a rendszerváltó évek emblematikus, kiváló publicistája, a valamikor Magyar Nemzet vezető jegyzetírója – hej, a mostani azt is szeretné letagadni, hogy valaha közölt tőle akár egy sort is. No, nem is volt az a kategória, amibe Bayer vagy Pozsonyi mesterek tartoznak: minden sorából sütött a szellemesség, megértő humanizmus, irónia és a szellem Európája. Igen, kérem, az az Európa, amit tarsolylemezes analfabétáink szeretnének részint eltagadni, részint felégetni. Szerencsére nem fog menni, nem is mehet, moszkítók zümmögnek csak a bölcs és hatalmas elefánt füle mellett. Írt ő a Magyar Nemzet után a Népszabadságba, Magyar Hírlapba – mármint a régibe, amiben írások is jelentek meg – írt ő mindenhová, tán az lenne inkább a kérdés, hová nem írt?

Hát nem írt egyetlen olyan helyre sem, amit szégyellnie, bánnia kéne utólag. Ezt az erkölcsi tartást, morális érzéket, törhetetlen, hajlíthatatlan gerincet kéne eltanulni tőle, hölgyek és urak, titánok és titániák, mert ha nem, a kutya sem ugat majd utánatok. Ember meg nem számolhatja, csak Magyarországon hány jegyzete, riportja, írása jelent meg. De az bezzeg könnyen megszámolható, hány volt közüle rossz vagy hibás. Egy sem.

És ez még csak a magyarországi munkássága. Romániában ennél is sokkal többet tett le az asztalra – 1970-79 között a bukaresti televízió magyar adását vezette. No, oda ész is kellett, szív is kellett. Mert bizony egy huszonöt perces alibi-műsort kapott, egy magyar nyelvű híradóval és némi nótázással, aki erre gombot varr, szabómester a javából. Rávarrta: először is hétfőre tette az adást, amikor a magyar televízió szünnapot tartott. Aztán addig húzta-vonta-feszegette az adásidő kereteit, hogy már három óra lett a huszonöt percből – színházzal, gyermekműsorral, kabaréval, műveltségi vetélkedővel. De még könnyűzenei fesztivált is rendeztek, Siculus néven. Volt népzene is, de tudomány is. Egyvalami nem volt benne soha: nemzetiségi türelmetlenség, intolerancia. A semmiből egy új világot teremtett, ha kicsit is, de magyarul.

Ha életében egyéb jót nem tett volna, már csak ezért is szobrot érdemelne minden erdélyi város főterén.

Nem hiába választották annak idején a MUOSZ elnökének – arra termett ő, jól is viselte gondját az újságírószövetségnek.

És ezt az embert támadták meg, kezdték ki olyan törpék, akik életükben két szalmaszálat keresztbe nem raktak, bokájáig is csak tűzoltólétrán érnek fel, már, ha felérnek, mert szédülnének abban a hétöles magasságban. Igen, ki tetszett találni: a származásába kötöttek bele. Hát, ha baj nekik, hogy valakinek zsidók is voltak a családjában, ide tessenek lőni, belém – meg a fél magyar sajtóba, irodalomba. Akinek ezért nem tetszik Bodor Pál, az tényleg olvasson inkább Wass Albertet, de még jobban teszi, ha egyáltalán semmit sem olvas magyarul, mert még Benedek Elek vagy Karinthy Frigyes is gondot fog neki jelenteni. Az ilyen olvassa csak a pénzét, míg van, egyebet ne.

Diurnus mostanában keveset dolgozik, ami nem csoda, hiszen magas kor az a nyolcvanhárom év, megérdemli a pihenést, nyugalmat: pedig ugyan most volna csak szükség a tollára. Amit annyi év alatt békességben, megértésben, türelemben elért ő és mások, azt a toleranciát, ami Erdélyre annyira jellemző volt mindig is, most a magyar kormány néhány átgondolatlan – vagy inkább nagyon is alaposan, gonoszul átgondolt, megfontolt – intézkedése kártyavárként látszik összedönteni. Az anyaországi ellenzék már haraggal, gyűlölettel fordul az erdélyiek ellen, biztosra veszi, hogy ha kaptak szavazati jogot, csakis a mostani kormányra voksolhatnak majd. Az anyaországi kormánypárt pedig szó szerint bolondnak, hegyi pásztornak, neandervölgyi ősembernek tartja az erdélyi magyarokat, néha odavet nekik pár üveggyöngyöt – amit gondosan és feltűnően az anyaországiaktól vesz el, hogy mélyítse a gyűlölködést – és feltétlen hálát, talpnyaló, szolgai, vazallusi engedelmességet vár cserébe. Mellesleg, azok az üveggyöngyök sem érnek soha oda, ahova indultak: van, ki elsikkassza őket.

A gyűlöletnek ebbe a sötét, fortyogó poklába kell most bevilágítanunk, ebbe a bugyorba, amiről Dante annak idején megfeledkezett: az ész, a ráció, az őszinte jóindulat fényével eloszlatni a vörös ködöt az emberek szeme elől, megmagyarázni, hogy bármit is beszél a magyar kormány, akár Tusványoson, akár Abádszalókon, akár Budapesten teszi, mondja azt gyalog vagy lóháton, szavazni bizony csak a lelkiismerete szerint szavazhat az ember. Ha ember. És Erdély is könnyen megérti majd, míg az üres zsebében kotorászva keresi a támogatásokat, hogy nem kapott ő semmit sem, ami jutott, az ügyeskedők kezén sikkadt el.

Talán, ha megértik határon innen és határon túl, béke lesz már miközöttünk.

Diurnus bátyám, vitéz Belizár, kérlek, vedd még fel a fegyvert, kapd elő a tollat, forgasd meg, ahogy csak te tudod: jönnek a gótok, jönnek a barbárok.

Mutassuk meg még ez egyszer nekik.

Éljél sokáig, mert szeretnék még harminc év múlva is köszöntőt írni a születésnapodra – akkor én hetvenöt leszek majd.

Isten éltessen!

(Forrás: Gépnarancs)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ