Hordalék

Valami furcsa hordalék,
Melyet medrében hord a lét,
S mind komorabb, mind ostobább
Dühvel forgatva mos tovább,

Mely megül minden kavicson,
Majd tovább rántja az iszony
Sűrű szövésû lepleit…

Délután

Szekrényajtaját behajtja ez a délután is,
Deszkáin fölpercennek az apró szú-nyomok,
Üvegén még áttetszik vörös rum, zöldes ánizs,
S a nyármelegben táncolva jönnek szúnyogok.

A kaptár

Még étkezel, még vétkezel
A sejtben, melyet élni kaptál,
És más is így tesz, még ezer,
Hamis morajjal zeng a kaptár:
Találkozik, elvál, kezel,
Sárgult idő pereg: a naptár.

Forrás: Romániai Magyar Szó, Szinkép melléklet, 2003. november 29.