Fotó: Pusztai Péter

Mindenki magában hordja az ünnepet, mint ahogy viselkedésben sem vagyunk azonosak. Hasonlítunk, de kinek-kinek kilátszik az inge alól az egyénisége.

Pusztai Péter remek magánriportja az ünneplés belső elszabadulását rögzíti. Minden laza mozdulat, minden elszabadított gátlás, a gesztusokban kitörő öröm az ünnep lényegét hordozza bennünk. A kiürült, fetrengő üvegek, s velük együtt a kaotikusan hengeredő MI egy kiterített textílián – elég a boldogsághoz. A pillanat fényéhez. Amikor nincs se előtte, se utána, csak a MOST van…

Ezért tud olykor a nevetés pillanatok alatt sírásba váltani, a remény kétségbeesésbe, a pompázó virág a vedlő hervadásba, a kisminkelt női arc a közönségességbe és egy torz vigyor a leggyöngédebb mosolyba…

Cseke Gábor

Forrás: Fotótanú