Bajna György versei
Hagyaték
Fiamra hagyom az álmaimat,
Lányomra minden ünnepet.
Fehér virágok közé tűzve
kedvesemnek a holnapot.
Ennyi lett csupán a végtelen,
mit szerelméért megérdemel tőlem.
Mit tegyek?
Az Igéret Földjét
már másnak ígérték
felelőtlen.
Floread
Virágruhásan lépsz a vízbe
Virágruhásan lépek vízbe
Fejeden fehér koszorú
Fejemen piros koszorú
Virágok ünnepe van délen
Fölötted már köröz a víz
Virágok ünnepe van délen
Fölöttem is köröz a víz
Szirom tengerben szállsz alá
Szirom tengerben ringok én
Szomorú minden mint ha köd van
Szomorú minden mint ha köd van
Várakozás
A kertbe hollók szállnak este,
melléjük varjak veszekedve.
Anyám a kapuba kiáll.
Apám a kapuba kiáll.
Este van, még egy – szól anyám.
Este van, még egy – szól apám.
Nem jönnek ma se a gyermekek,
de távol vannak – szól anyám.
Csűrön egy varjú berekedt.
(Milyen rossz hangú madár.)
Jászolban ropog, ébred a széna:
ilyenkor tértek haza a lovak.
Lódul a vödör, nyekken a gém,
cseber dongája pittyogtat.
Pajtában felsír az emléksüldő,
ricsaja riasztja mamát.
Üres vederben moslékot visz
és elereszti a fogatlan kutyát.
Áll az idő
áll az idő mint hó a csúcson
vár az idő mint hó a csúcson
fekete tömegben lépkedem
fekete tömeggel lépkedem
a fű sercen a talp alatt
a talp mozdul a fű felett
az idő áll mint hó a csúcson
fekete tömeggel lépkedem
a kiáltás a fűben vár
a zárja biztos mint a nyár
a nyár biztos mint a nincs
a kiáltás a fűben vár
a fal áll még száz napot
mint hó a csúcson áll a fal
alatta tiszta koromból
árnyat fest a béna hal
nem fényes pengevillanás
mit szemedre küld vallani
fekete tömegben lépkedem
szólíthatna már valaki
az idő áll mint hó a csúcson
a fű hallgat a talp alatt
fekete tömeggel lépkedem
északra tőlünk áll a fal
a kiáltás a fűben vár
a nyár biztos mint a nincs
tiszta koromból árnyat fest
a hal és rácsos lesz a víz
fekete tömeggel lépkedem
szemem fénye itt csak a fény
míg áll az idő mint a hó
a tömeg mozdul feketén
Most
Most hó vagyok.
Mi leszek, ha
elolvadok?
Pusztai Péter rajza