ma mindent elfelejtek
a honnan jöttem
a merre menjek
mögöttem vagy előttem
nem számító árnyalak
alakodon átszalad
leomló szófalak
mentén halad
az így leszek szabad
el sose árult Ariadné
a dráma elmarad
hűséged diadém
szerelmünk fényegén
érzem: felhőtlenül lángol
mozdulatlan lényegén
az együtt örökre összevilágol

1. Keszthelyi György:
   2013. augusztus 16. 17:23

   Ariadné ezermesternő néhol. Nálam soha. Gordiusszal van ügyem-bajom.
   Ez az érdekes vers az útkeresés fölöslegessége. Mindig jelzi valami az irányt?