Egy könnyű kaland

Én mindig úgy szerettem volna élni:
karddal osonni sűrű éjen át,
kutatni új kalandok illatát,
és mindig máshol nyugvóra térni –

de úgy esett, hogy nem lehettem férfi
ki minden nőben önmagára lát,
s tökéletesnek tudja önmagát
mivel az ágynak fortélyait érti –

én nő vagyok, de nem vagyok tükör
kit minden férfi ökle összetör –
náluk a kulcs, de nálam van a zár.

Szép Don Juan, én több vagyok tenálad:
nem nagy dicsőség feltörni a zárat,
mert az én ajtóm mindig nyitva áll.

Thisbea a parton

A tenger hozza hozzám, partra vetve,
akár egy fényes, különös halat.
A félignyílt szem keskeny, mint a penge,
fekete pillák függönye alatt.

A viharhordta törmelék belepte,
sötét hajába sós hínár tapadt,
sebes, síkos és meztelen a teste,
és légy mássza a duzzadt ajkakat.

Gyönyörű férfi. Fejét ölembe vettem,
a kezem forró homlokára tettem.
és hosszan nézem nem látó szemét.

Mint testvéréhez, jó hozzám a tenger:
mert nem szerettem soha szerelemmel,
most kölcsönadja ifjú istenét.

Forrás: Romániai Magyar Szó, Színkép melléklet, 2003. december 13.

1. Buzea Zorica:
   2013. augusztus 19. 18:08

   Látjátok feleim,ezt hivom én VERSNEK

2. Keszthelyi György:
   2013. augusztus 20. 06:35

   Sokféleképpen jó és kifejező verssel van szerencsém találkozni itt. A szonettforma ideális a föntebb olvasott érzések, vágyak kifejezésére. Szép és gördülékeny.