„Nálunk mindig csak a lekaszált füvet kellett forgatni.”

Ezt a kapitális mondatot, mely mintha az ide beillesztett Szabó József fotóról (Székelyudvarhely) lépett volna le, sőt valósággal sugárzik róla (mintha ez lenne az ő „eszmei mondanivalója”), Elekes Ferenc blogjáról, annak is a megjegyzéseknek nevezett valamikori lábjegyzeteiből emeltem ide, mert tökéletesen magyarázza azt a félfordulatot, aminek az ívét a székely kaszás ember olyan szépen demonstrál.

Igen, ha egyszer terméketlen egy vidék, s inkább csak a természet vetette szegényes mezei füveket kinál önszántából, akkor azt le kell ám kaszálni, s utána meg kell forgatni. Szinte-szinte hogy sorsszerűség ez, ami ellen csak az otoba emberek kapálóznak, hogy ez égrekiáltó igazságtalanság, és hogy miért van ez igy, teremtőm?!

Az okos ember nem bőszül be. A lelke kap egy adag keserű karcot, aztán nekivág a félfordulatnak, majd a forgatásnak – amiről aztán mások filmeket forgatnak, fotókat készítenek…

Cseke Gábor

Forrás: Fotótanú