Két gondolatjel között
mindig épp elmenőben
mindig pont érkezőben
egy örökre elmaradt csendes
délutánban
egy sohasem-lesz boldog-nagy
hóhullásban
rengető bölcsőben
jázminos-hű temetőkben
fekete kendős szeretőkben
káromkodásban
elcsukló imában
mint akit jogán a vérnek
vérei hitükkel vernek:
idegeinek puha alom
sohse jusson ledér álom
soha soha már diadal
csak mindennapi viadal
gyávasággal hittel bűnnel
s mégis minden napján bűnjel –
Két gondolatjel között
darabokra zúzott tükör
milljom szilánk-ablakában
mintha összeszorított ökölben
szívig érő elmúlásban
akácok sápadt virága
havazik bennem
jajtalan…

Forrás: Romániai Magyar Szó, Színkép melléklet, 2004. január 17.