Kolozsváron forrt az irodalom
Forr a város – ezzel a mottóval szervezték meg az idei magyar napokat Kolozsváron. És forrt az irodalom is, no meg én is (és nem bennem az indulat). Három napot töltöttem ott az Erdélyi Magyar Írók Ligájának meghívottjaként. Az alábbiakban egy kis szubjektív beszámolót olvashatnak – mivel magam is résztvevője voltam a rendezvénynek, másmilyent nem is tudnék írni. Nem is akarnék.
Nos, szerdán, augusztus 21-én érkeztünk meg Balázs K. Attila földimmel, kivel 18 órától a Bulgakovban kölcsönösen kellett bemutatnunk egymást. Szintén 6-tól a Minerva-házban Balla Zsófia-est volt, mondom magamnak, ha választhatnék, azt hiszem, arra szívesebben mennék, mint a sajátomra…
Sajnos nem választhattam, így a Balla Zsófia jelenéséről csak hírből tudom, hogy jól sikerült, népes közönsége volt. Azt hiszem, a mi duettünk is jól sült el – bár előzetesen frászom volt tőle, mert az ilyen kölcsönös vállveregetősdit nem szeretem. Ezért tartottam szükségesnek jó előre leszögezni a közönség előtt (némi meglepődést kiváltva), hogy nem lesz itt nemiszervek szexuális célzatú, kölcsönös abajgatása. Nem is lett, először Balázs K. mondott pár keresetlen szót az én Laska Lajos c. rövidpróza-kötetemről, aztán én vázoltam röviden az ő frissen megjelent, A zöld fotel lakója című prózakönyvének hátterét, s faggatóztam is. Kérdéseimre Balázs K. a maga szűkszavú modorában válaszolt, így felolvasással együtt negyven perc alatt készen voltunk (lásd még: gyors menet). Ha egyebet nem is, ezt értékelte a nagyérdemű. Utánunk Jancsó Miklós következett a Vilma, te édes című könyvével, a moderátor Szántai Jánosnak könnyű dolga volt, egyetlen feltett kérdés nyomán Jancsó egy kazalnyi, pikánsabbnál pikánsabb történetet mesélt a kolozsvári Vilma kocsmában (és más kolozsvári kocsmákban) megesettekről. Szórakoztató volt (nekem, nem kolozsvárinak is), csak talán kicsit túl hosszúra sikeredett. Annyira azonban nem, hogy ne tudjak bekukkantani a Bulgakov egy másik termében tartott Szőcs Géza-estre. Születésnapi akció volt, mert hogy Szőcs Géza 60, volt meglepi meg minden, közönség is bőven, így hát megállapítottam, hogy viharok, szelek és miegyebek ide vagy oda, még mindig kultikus figura Szőcs Géza. Azért egy kicsit a Csík zenekar koncertjéből is elkaptam, és döbbenet volt, hogy Kolozsvár egyszerre magyar várossá vált, hatalmas tömeg összeverődött, s a kiskocsmákban is hatalmas pörgés volt és Continental szálloda halljának közepén egy viharvert zongora állt, egy cserepes virággal a tetején, s ez annyira bizarr jelenség volt a nagy pörgés közepette, hogy eszembe juttatta a klasszikus orosz viccet, hogy azt mondja, Ivan és Szása kortyolgatják vodkájukat, szemükben szláv bánat; Szása egyszer feláll, és azt mondja Ivánnak, Iván Petrovics, én most belesz—-rok a zongorába, mire Iván legyint, hagyd, úgyse értenék….
Bizony, szinte hihetetlen, mennyire bezsongott a magyarság a 4. kolozsvári napokra (emlékszem, az első milyen halovány volt)!
És így ment ez másnap és harmadnap is, 22-én a Bulgakovban Sántha Attila Razglednyicák c. kötetét ismertette Fekete Vince, egy őszinte és hiteles könyvet ismerhettünk meg, ami talán túlságosan is karcsú (kevesebb mint 50 oldal), de Sántha Attila szerint lesz folytatása. Úgy tűnik, Sántha megtalálta azt a terepet, amin a legotthonosabban és –magabiztosabban tud mozogni, így a kötetbe nemigen lehet belekötni.
Aztán Szilágyi István lépett színre, és megállapíthattuk, hogy még mindig nagyon ott van a szeren, s hogy az a legtiszteletreméltóbb benne, hogy egyszerre tud nagy és szerény lenni (könnyű neki, van mire…). Nincsenek nála pózok, allűrök, érezhető, hogy ez számára nem csak hakni, a legőszintébben adja magát, s ami játék, az teljesen spontán (Fekete Vince egy sor meglepetés-kérdéssel bombázta meg).
23-án Bréda Ferenc Angyal a Monostoron című prózakötetét mutatta be László Noémi, a könyv Bréda jellegzetesen furmányos stílusában íródott, ugyanakkor mégis közérthető, mert vannak sztorik. Mindegyik történet főszereplője egy Ibike nevű hölgy, aki – mint megtudtuk – sok Ibikéből és nem-Ibikéből van összegyúrva. A közönség legnagyobb derülésére Nonó brédás stílusban értékelte a kötetet, a stílbravúrt az elsőszámú érintett is értékelte. Tudjuk mi! A könyvismertető egy performansszal volt megspékelve, és az az ántivilágbeli tv-antenna is nagyon kellett a nézőtérre.
Bréda után egy panegirikusz-péntek elnevezésű akció következett: öt felkért költő – Egyed Emese, László Noémi, Fekete Vince, Farkas Wellmann Endre és Varga László Edgár – dicshimnuszokat írt a jelenlévőkről. Néhányan ragaszkodtak eme klasszikus görög műfaj formai követelményéhez, a hexameterhez, mások a hexametereket rímmel egészítették ki, vagy éppen szabadra vették a figurát. Majd mindenik alkotás tartalmazott egy-egy humoros mozzanatot is, így a felolvasások során volt derülés bőven. És jó volt látni, hogy a versjáték sokakat vonzott, s hogy nem csak fiatalokat.
Aznap éjszaka a Zorán koncert után hazahúztunk (hiába, az ilyen vidéki alakoknak előbb-utóbb haza kell…), így lemaradtam a László Noémi– György Attila-Király Zoltán hármas könyvbemutatóról, de úgy hírlik, jól sikerült. Az vigasztal, hogy házhoz jönnek ők majd így hármasban: lesz jelenésük az ősz folyamán a Székelyföld több településén. A nemrég alapított kolozsvári Sétatér Egyesület adta ki a három kötetet: László Noémi Föld című verseskönyvét, György Attila Bestiarium Siculorum c. prózakötetét és Király Zoltán Szívtűzoltóautó c. verseskönyvét.
A vártnál-reméltnél is jobb volt ez a rendezvénysorozat, az irodalom él (és élni akar), ha minden jól sikerül, jövőre is ott leszek „az időt mulatni a Bulgiban” (idézet Nonótól).
Zsidó Ferenc
Forrás: eirodalom.ro