GÖRÖGDINNYE KÉSSEL

A sztorit már korábban is megfogalmaztam, az Irodalmi Újság közölte, a lap szerkesztőjét egyik emléke felelevenítésére késztette. Arról szól Méray Tibor anekdotája, hogy Maléter Pált felkeresi a ’56 végének feszült napjaiban a laktanyán, s ott a forradalom hőse görögdinnyét eszik – kés meg villa nélkül, ahogyan gyerekkorában szokta.
Nos, a kés-villás görögdinnyeevést én sem ismertem. Ezért történt meg velem, ami megtörtént – Buzóban. Bodzavásáron. Tolmács vagyok, a budapesti és a bukaresti elméleti pártlapok szerkesztői vacsoráznak. Élénk a beszélgetés, ami a tolmácsot, jómagam eléggé megdolgoztatja. Úgyhogy eldöntöm, hogy ritkítom az amúgy is túl sok fogás számát, átugrok finomságokat. De a görögdinnyéről nem akarok leamardni, úgyhogy ők még a kacsasültnék tartanak, én maris harapom a dinnyét…
Hanem elérkezik számukra is az utolsó fogás, a dinnye. S akkor mit látok: a budapesti vendég elvtárs meg a bukaresti vendéglátó elvtárs nyúl a kés után, úgy vágja kockára a görögdinnyét…

A villás változatot nem használtam soha. Lehet, hogy elegánsabb, de nem vonz.