Kakasszó

Annyi év után, ma hajnalban ismét hallottam harsogni a kakasszót. Észre se vettem, mikor halt ki a város életéből a kora reggeli kukorék-hangverseny. Most, hogy elszólta magát egy levágásra ítélt kósza példány, egycsapásra feltűnt a – hiánya!

Szerencsemalac

A család abból élt, hogy apró, bárgyún vigyorgó, agyagból szobort szerencsemalacokat gyúrt, égetett, pingált ki s dobott piacra – ipari mennyiségben. Azelőtt kis, puttonyos mikulásokkal tette ugyanezt, majd következtek a szerencsepatkók. Mindig akadt valami, ami ideig-óráig felszínen tartotta egzisztenciájukat. Minden szép és jó, sóhajtoztak, csak az apró malac hátára ne kellene azt a kacifántos négylevelű lóherét ráfesteni!

A szerző felvétele