Szerinted/Ön szerint bombáznia kell-e Obamának Damaszkuszt? Igen/Nem; Miért?
A válaszokat beérkezési sorrendben közöljük a Káfé Perforál-rovatában.
Gergely Tamás

Válaszolnak: Máriás József, Keszthelyi György, Cseke Gábor. Lászlóffy Csaba

Máriás József:

Semmiképp! Az amerikai álláspont elfogadhatatlan! Az a hatalom, amely halottak tízezreit hagyta maga után Irakban és Afganisztánban, most elérzékenyül, feledve a maga napalmbombáit Vietnamba!
Nincs a Földön olyan ember, aki egyetértene vegyifegyverek használatával, akár Szíriában, akár másutt!
De az amerikai hírszerző szolgálat, amely becsapta a világot az iraki atomfegyverekkel kapcsolatban, hiteltelen az emberek szemében. Mint ilyen, semmiképp sem szolgálhat ürügyként fegyveres beavatkozásra. Vagy talán a pilótanélküli gépek csokival fognak bombázni, senki halálát nem okozzák vele? Bombáik tudnak válogatni a kormánykatonák, illetve az ott önkéntesként gyilkoló zsoldosok között. Vagy talán ezt is titkosítják, mint a World Trade Center ikertornyainak a titkát?
Ébredj, Európa! Mondj nemet Obama gazdái aljasságainak! Az amerikai „demokráciát” fegyverrel exportáló hadsereg nyomában gyász és vér maradt, sokkal több halott, áldozat mint a második világháborúban! Az ő lelkén szárad az iraki merényletek sokasága, az országban elszabadult káosz! És mégis Amerika a Szabadság mintaképe”. Nem! Amerika az újkori gyarmatosítás sátáni akarata.

Keszthelyi György:

Az ismétlődő, amerikai romboló közbelépések egyik következménye kétségtelen (szerintem): a kanóc lángja egyre közelebb kerül egy még nem ismert erejű robbanószerkezethez.

Cseke Gábor:

Winston Churchill megakönyvét, A második világháborút olvasom. És közben a harmadik lopakodó zaját hallani. Akkor is az volt a nagy gond, hogy a hitleri expanziós sakkhúzásokra nem akadt idejében ország, aki vállalja a „csendőr” szerepét és a sípjába fújjon. Amúgy utólag szépen elmagyarázott mindenki mindent, azzal hiba nem volt. Churchill is. Még Nobel-díjat is kapott érte. Most sem lesz nagyon másként…

Lászlóffy Csaba:

Hasonló helyzet volt, amikor az alábbiakat írtam. Most válasz gyanánt küldöm…

Búcsú – libanoni zsoltár

Felfőtt a levegő, nem kell teavizet forralni.
Serceg az eleven város. Bábeli jajszavakat
ki tud kiszűrni a bombazáporból? Szökőkút
gyanánt égbe törő katakomba-repeszek; s ki-
száradt talajvíz, bennszülött konspirációkat
szomjhalálra ítélő. A testcafatokból még fel-
feltör rekedt ordítással a kín, de rég kiszállt a
lélek mindenből. Csak kéz- és lábnélküli törzs
s elüszkösödött orrú, fogatlan fej; rakétatűzben
vakondok-zsigerek menekülnek a lángoló párna-
huzat alól. Az öldöklés végtelen útját járod itt,
ókori szellem.
A laventei partvidéken (az ősi Nap-
Keleten) hol késik a fűszerillatú szél? És ki fogja
kimenteni a mélytengeri medence zavaros, véres-
fekete üledékéből az olajos illatszereket, a növényi
gyógyszereket, a drágakövekkel együtt? Valahol itt
kellene keresni a Krisztus előtti írott források szerint
Kánaánt: a Földközi-tengerre nyíló kaput. Gyertek föl
velem Libanon hegyére gyantás cédrust vágni! Ne mind
ismételjétek nekem, hogy több, mint háromezer évvel
ezelőtt már felgyújtották Arvádot, a szigetvárost, és
az asszír, a babiloni meg a perzsa seregtől rettegett
Föníciai népe. (Szidón városa ravaszabb volt: önként
megnyitotta kapuit a hírhedt Makedón Sándornak.)
Ámde a türoszi Kadmosz nem innen hozta vajon az
írás tudományát a görög Boiótiába, Attikába valamint
Korinthoszba? Hát a bíborcsigákból készített festék?
Ki merné tagadni, hogy Fönícia a bíbor (a phoinix!)
birodalma? De, íme, csupa vér tapad hozzám, jussak
bármilyen mélybe vagy magasba. Véresen tántorog az
el nem hantolt halottak árnyéka, s a bombázó repülőraj
szárnyain szellőzködő hajnal, hogy láthatóvá váljék a
mérnöki pontossággal kettémetszett festett mennyezet,
a nászágy, a csecsemőhalánték, a kánikulába ájult város.
A porfelleg-fulladásos éjszaka után pernye helyett fej-
nélküli galambok hullnak alá. A napi anyagcseréhez és
munkához szokott, Isten teremtette halandó kecskéje
tőgyére vagy az írógépre bukva. Nem gond, hogy milyen
égbolttal takarózzék az, kinek (ha netán élve megússza)
semmije, senkije nincs már. A lázban égő test és elme
gyönyörű elrendeltetése helyett: feneketlen bejrúti dögkút!

Ugye még nem felejtettétek el (ti, ott Európában) a
kattogó kerekű villamosokban átadni az ülőhelyet
az alázatosan rátok mosolygó hadirokkantaknak?…

(ajánlás)
Jaj, kedvesem, eliramlott már hány ezerszer az el-
árvult élet! A hajdani pitypangos réteken a képzelet is
megvágja magát. Házat építeni, nemzeni, újszülöttet
hozni a világra, bűn-e vagy sem – de mire fel?
Interkontinentális blues

A világ döntésképtelen
ki fogja feltámasztani
az ENSZ nevű relikviát?

cézár cár elnöki ukáz
az ősi törzsszellem segít
megtölteni a temetőt
lopás? hagyomány? (egyre megy
fő a „mesterség” hitele)

árnyékod fűbe fémbe ég
Drezda után Bejrút előtt
azt hiszel el amit akarsz

a világ döntésképtelen

(2006. augusztus 12.)

1. András Gyárfás:
   2013. szeptember 3. 18:12

   Igen azonnal!!!!!És rögtön rá Moszkvát , Pekinget s aztán a Fehér Házat!!!!S ha még marad bomba ,Budapestet is na nem azt ne…..

2. Elekes Ferenc:
   2013. szeptember 4. 20:35

   Erre a kérdésre már rég válaszoltak: Svejk átkiált az ellenség lövészárkába: – Hé! Ide ne lőjetek! Itt emberek vannak.

3. Cseke Gábor:
   2013. szeptember 4. 20:49

   Könnyű volt neki átkiabálni, mert éppen kezdetleges és természetes harci gázokat gerjesztett a legénységi latrinán…

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ