A Magyar Elektronikus Könyvtár kínálatában böngésztem, amikor rátaláltam a Székelyföld tudós-romantikus leírójának egy, ifjúkorára emlékező munkájára. (Az anekdota jutott eszembe, miszerint a tudósokat fiatal életkorukban egyetlen probléma érdekli: a nő. Később ez az érdeklődés szűkül.) A kötet a következő hírlapi cikkekből, cikksorozatokból áll össze: Törökországról (Feledhetetlen jó anyám emlékének szentelve, Szabadság, Nagyvárad, 1884.), Utazás Keleten, Egyetmás Keletről, s különösen a nőkről (Baloldal, Székelyudvarhely 1875.), Külföldi életemből (Ellenzék, Kolozsvár 1881.).

Kelet történelmi, kultúrtörténeti szerepének méltó bemutatása közben Orbán Balázs beleszövi a történeti háttérbe egyik őse, egy Knecktel János nevű bányamérnök sorsát, kinek csak neve volt német, érzelmei s a fennmaradt dokumentumok alapján lángoló magyar, s aki meghívást kapott a Török Birodalomba, ahol munkájával nagy megbecsülést szerzett magának, előkelő török feleséget kaphatott volna, de ő mégis inkább a bizánci időkből ottragadt s latinságát megőrző közösségből választott feleséget, a Foresti-családból. Leányát magyar neveltetésben akarta részesíteni, egy kassai nőneveldében helyezte el, s visszaútja során, egy tengeri viharban életét vesztette. Az özvegy nem tudott semmit leányáról s elveszett férjéről. A leány felnővén férjhez ment Orbán Balázs édesapjához, erdélyi asszony lett belőle, aki mindig visszavágyott melegebb éghajlatú hazájába. A férj a napóleoni háborúk során eljut Olaszországba, elsajátítja az olasz nyelvet, s nyomozásba kezd, meg is leli felesége családját. Szabályos romantikus regény az élettörténet gyermekkori szakasza, a kisfiú Orbán Balázs emlékezik azokra az időkre, amikor Erdélyben megjelent a távoli nagymama, aki leányával csak úgy tud kezdetben szót váltani, hogy a vő tolmácsol. Felnőnek az unokák, a nagymama halálos beteg, a család fölkerekedik, hogy az életben lássák még egyszer. Átkelnek az akkori Oláhországon (megérne egy külön tanulmányt az állapotok orbáni leírása), lekésik a Boszporuszon átkelő gőzöst, egy hét késlekedés, ezalatt meghal a nagymama. A török hatóságok úgy tudják, nincs örökös, ilyenkor a vagyon az egyházra száll, a megérkező leszármazottak, rokonok érvényesíteni akarják a halott végakaratát, de az osztrák konzulátus csak ímmel-ámmal foglalkozik a rebellis magyar alattvalók ügyeinek intézésével. Intrika, megvesztegetés, ármány, bizánci hagyományok.

Hosszas huzavona után csak megkapják az örökség egy kisebb hányadát, amikor a történelem őnagysága ismét beleszól a hétköznapokba, Orbán Balázs nem térhet haza, mert kitör a ‘48-as forradalom odahaza, bár minden vágya, hogy részt vegyen, eszméi által vezérelve, a hősi küzdelemben. Egy százötven fős sereggel el is jut Magyarország határáig, ott éri a világosi fegyverletétel híre. Fölvázol egy diplomáciai manővert is, amelyben a törökök magyarbarátságuktól és oroszgyűlöletüktől indítva délről beavatkoztak volna a bukásra álló szabadságharcba, de az angolok megakadályozzák, majd Világos után megjelenik Törökországban a magyar emigráció, találkozik Kossuthtal, a nagyanyai ház a menekülő magyarok otthonává alakul… Az örökség pedig lehetővé teszi, hogy a tudós hajlamú ifjú utazzon a mesés Keleten.

A családi és életrajzi vonatkozások biztosítják, hogy olyan ember számol be minderről az utazó élményszerűségével és a tudós alaposságával, aki igencsak ismeri a török szokásokat és valóságot. Amely, mint mindig, sokkal prózaibb, mint az Ezeregyéjszaka meséi vagy a romantikus regényírók álmai. Az államvallás ugyan engedélyezi a többnejűséget, de bizony ezt csak a leggazdagabbak engedhetik meg maguknak. Az egyszerű, szegény töröknek társa és szövetségese az életre szóló házastárs. A háremek világa és a rabszolgasorban tartott nők kiszolgáltatottsága csak romantikus képzelet; ahogy az európai történelemben is hatalmas befolyásra tudtak szert tenni bizonyos nők egyetlen (jól megválasztott) férfi irányításával, itt is rózsaszín ujjacskák fonogatják sokszor a história fonalát. A fátyol és a hagyományos öltözék, meg a költőivé csiszolt társalgási nyelv, a kialakított társasági jelbeszéd izgalmas erotikus kalandokba sodorja a háremek unatkozó szépasszonyait, amit még külön fűszerez, hogy szigorúbb a büntetés, nagyobb a veszély, mint a civilizáltabb országokban.

A visszaemlékező Orbán Balázs mintha ezekben a sorokban líraibban emlékezne, a legszebb ifjúkorban volt törökországi tartózkodása idején, s bár a tudós rendszerességével számol be a szokásokról, átsüt a betûkön az ifjúság mámora, a szerelem boldog emlékezete.

„Törökhonban az a kényelmes – már a férfiakra nézve – szokás van, hogy a szépelgés a nők munkaköréhez tartozik. Az emberi nyelv gyöngéd virágos kifejezésekben, költői hasonlatokban, s emelkedett ömlengésekben a török nőknél való tökélyt alig érte el, mindazt, amit Mirzashaffi, Hafiz s más keleti költők fellengőst, s bűbájost e nemben egybe írtak, mind a török nők kecsdús ajkairól lesték el; s hiszem, hogy lord Byron is azért írt oly elragadóan, mert török nők szerelmi vallomásait hallotta. Ily nyilatkozati előjoggal, ily mézajkakon csengő költészettel, ily lángszavakkal, hódolva bár, végtelen hódolatot kell, hogy a török nő maga körül előidézzen, hisz ha nálunk a szerelemről hallgató nő is hódít és bódít, akkor az oly szépen beszélőnek múlhatlanul csábítania s elandalítania kell.”

Szó kerül még az öltözködésről, a törökök tanulási és észbeli képességeiről, s egy gáláns kalandot is leír, amelynek során egy francia barátja kerül közelebbi kapcsolatba valamelyik hárem virágszálával, s míg a jelbeszéddel dúsított szerelmi csevegés folyik, egy irigy görög szatócs följelenti őket. A rendőrök elállják a bolt bejáratát, ahol a találkozás zajlik, Orbán Balázs és barátja úgy dönt, hogy bezárják a hölgyet az illatszer-kereskedésbe, s távoznak. Szerzőnknek támad a mentő ötlete: kőművest fogad, a szomszédos üzlethelyiségből lyukat vágnak a falon, férfiruhában kimenekítik a nőt. A menekítő Orbán Balázs odáig megy bátor szemtelenségében, hogy tüzet kér az egyik várakozó csendőrtől, miközben a férfiruhás menekülőt átkíséri sorfalukon. Évtizedek múltán is úgy süt az élménybôl a friss góbéság és a szerelmesek szakadék szélén egyensúlyozó vakmerősége, hogy feltételezzük: egy barát kalandjára nem így gondol vissza az ember…

Ajánljuk a könyvet mindazok figyelmébe, akik a Székelyföld leíróját meg szeretnék ismerni kicsit egy másik oldaláról is.

Forrás: Oldalnézet. Romániai Magyar Szó, Színkép melléklet, 2004. január 24.