Karinthy Márton könyvéről*

Karinthy Márton, Frigyes unokája s Ferenc fia, olyan könyvet írt, amely irodalmi igénnyel megalkotott mű, és felkerült az eladási statisztikák élvonalába, ahová manapság az igazi irodalom ritkán jut el. Már javában olvastam, amikor egy könyváruházban rápillantottam a kifüggesztett sikerlistára: a tíz között ezen kívül még egy volt, amire ráfogható, hogy irodalom.

Mindnyájan megküzdünk valamilyen módon az őseinkkel, folytatjuk és tagadjuk őket, nyomozunk utánuk, mintha magunkat megérthetnénk az ő sorsukból. Messziről eredő, végtelen történet. A gének, kromoszómák vakvéletlenje sodorja össze a személyiség alapjegyeit, vagy a személyes sorsok példája, a külvilág szorítása kovácsol egyéniséget?

A XX. század fölfedezte az öröklődés biológiai és vegyi összetevőit, kiváló metaforákat talált a személyiség megértéséhez, mint sorsanalízis, Ödipusz- komplexus, tömegpszichózis, túlélési stratégia, egzisztencia-filozófia, mélylélektan meg a hatalom akarása… (elnézést: az utolsó XIX. századi találmány, de Nietzsche hatása igazán a XX.-ban érvényesült). Ennek a felhalmozott tudásnak egyelőre annyi a végösszege, hogy nagyjából sejtjük már: nem tudunk semmit, és nem kerültünk közelebb annak a kérdésnek a megoldásához: mi is az ember? Annyi, egymást kioltó válaszunk van, hogy Szophoklészt ismételhetjük két és fél ezer év elmúltával: Nincs szörnyűségesebb / csodálatosabb az embernél! Talán a művészek, művészetek tudnak ebben a témakörben igazán érvényeset szólni.

A siker magyarázata a könyvben van. A különlegesre, szélsőségesre vadászó olvasó is megtalálhatja a maga gyönyörűségét ebben a meghatározhatatlan műfajú alkotásban. Miközben a tájékozott, irodalomkedvelő olvasónak ismerős minden szereplő, könyvek tucatjából ismeri a hősöket, akik most fölvonulnak annak a szemével látva, aki ebben a különleges, tehetséggel megvert családban nőtt fel. Nem intimpistáskodás, a titkok kifecsegése, hanem küzdelem a nyomasztó súlyú örökséggel: a zsenialitás és az őrültség határterületei, a nyilvánosságban megjelenő családi legendárium, valamint az emberélet örök állomásai.

Mert mi is tudjuk, hogy például a nagymamának volt annak idején szexuális élete, másképp nem lennénk itt, de mennyire más lehet erről olvasni Déry Tibor önéletírásában, akivel nagymami megcsalta az ország első íróját, s pontosan tájékozottnak lenni azokban a részletekben, melyek szerint az első kudarcos együttlét egy fürdőszobában történt, ahol is nagy csörömpöléssel ledőlt egy ott tárolt bicikli…

Karinthy Frigyes kétszer nősült, első feleségét elvitte a spanyolnátha-járvány, amely Kaffka Margitot is elszólította. Elsô házasságából született egy fia, majd második felesége hozott az előző férjétől még egy fiút, s egy közös gyermekük is született. Ennek emléke az elhíresült kiszólás: Aranka, a maga gyereke meg az én gyerekem veri a mi gyerekünket. Nagy, kávéházi, nyilvánosság előtt zajló és sokszorosan megírt élet zajlott a Karinthy-család körül a két világháború között. A közös gyerek, Ferenc, vagy ahogy az ország olvasó közvéleménye megismerte, Cini, gyerekszáj- történeteivel hamar közismertté vált, népszerűségének az sem ártott, hogy a történetek nagyobb része nem tőle, hanem az apukától vagy valamelyik újságírótól származott.

Az első házasságból született fiú, Gábor örökölt a tehetségből, a Devecseri-gyerekekkel barátkozott, tizenévesen már jó verseket írt, műfordításokkal próbálkozott, de a családban neki csak perifériális szerep jutott. A mostoha ki nem állhatta, s a kamasz fiú – valószínűleg – reménytelenül szerelmes volt a démoni anyukába. Egy folyamatosan pénzgondokkal küszködő család, amelynek feje többet keres az írásaival, mint egy miniszter akkoriban.

Élete és sikerei virágában a negyvenes éveinek végét taposó férfinél agydaganatot diagnosztizálnak. Karinthy zseniális riportregényben (Utazás a koponyám körül) megírja a betegség kialakulását, az ország megmozduló segítőkészségét, amellyel lehetővé teszik, hogy a kor leghíresebb agysebésze, a svéd Olivecrona professzor megműtse. Rá két évre meghal. Az unoka riportokat készít mai specialistákkal, eljátszik a gondolattal: nem lehetséges-e, hogy a nagypapa fejében kezdetektől fogva volt valami eltérés, nevezzük akár daganatnak, ami másfajta, a többségétől eltérő agyműködésre készteti? S az is kiderül: az agysebészet akkoriban nem állt azon a szinten, hogy sikeresen meggyógyíthatta volna a nagy írót.

A sorsok, életpályák, a nyilvánosság sikerei mögött vergődő életek számtalan irodalmi igényű alkotásban váltak a magyar irodalom részévé. (Sok-sok elemét megírta Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső, erről az időszakról szól Németh Andor Bal négyes páholy című regénye, Devecseri Gábor Lágymányosi istenek címû emlékezésgyűjteménye, Déry Tibor Ítélet nincs címmel megjelent önéletírása, Kosztolányiné emlékezései, hogy csak a legismertebbeket említsük.)

A súlyos hírnevű apák gyermekei (tudjuk a genetikából) ritkán öröklik a teljes tehetséget, inkább az jellemző, hogy közelítenek az átlaghoz. És önmagában a tehetség sem minden, az érvényesülés és a siker bonyolult új konstellációk eredménye. A nagy emberek gyermekei, talán a nyomasztó szülői teher nyomán, ritkán nőnek fel akkorára, mint a közvélemény elvárná tőlük. Bár az ellenkezőjére is van példa, sokkal gyakoribb, hogy elkallódnak, keserű, törött, megbicsaklott sors jut nekik. Ezzel is meg kell küzdeni.

Karinthy mindkét fia szép képesség-tehetség adományt kapott, Gábor csendes őrültként élte le életét, Ferenc (Cini) sikeres színházi szerző, Kossuth-díjas író lett. A két párhuzamos életrajz szintén megismerhető irodalmi alkotások sorából. Karinthy Gábor az egyik szereplője Benedek István Aranyketrec című művének, amely egy orvosi kísérlet bemutatása, a szerző gyakorló orvosként lehetőséget kapott arra, hogy az elmebetegek gyógyításának általa kigondolt humánus, rácsok és erőszak nélküli módszerét kipróbálja. Az esszéregényben megörökített kísérlet egyik főszereplője Fájdalomherceg néven a Karinthy fiú, aki verseket ír, egy kötete meg is jelent.

Karinthy Ferenc sikereinek és alkotó éveinek korszaka a szocializmusnak nevezett világméretű kísérlet magyar változata. A rendszer kitüntetett írója végigtréfálkozza, -hülyéskedi életét, talán ezzel bizonyítva vagy demonstrálva függetlenségét, távolságtartását. És egész életét végigkíséri a mindent rögzíteni vágyó naplóírás.

A harmadik generáció, az egyetlen leszármazott: Karinthy Márton. Számára adott a mindenben sikerre, elismerésre, vesztés esetén azonnali revansra törekvő apafigura, aki sportol, világot jár, sikerekre vadászik, egy igazi macsó. S ott a titokzatos nagybácsi, aki Benedekéknél él egy toronyszobában. (Itt is elágazik az irodalomtörténeti fonal: Benedek István nem más, mint Elek apó unokája, s Marcell fia.)

Karinthy Ferenc életművének talán legsikerültebb alkotásai az apa alakját megidéző emlékek, illetve az ezekből összerakott színmű (Szellemidézés). A Márton gyerek is nagyon fiatalon belekerül az irodalomba mint megjeleníthető egyéniség (Bicikliző tigris című gyűjtemény, valamint Marci című novella.) Már a szocializmus korszakában járunk, a hatalom gátlástalansága a gyermekkorból eredeztetett barátságok viszonyait rendezi át, a köznapi szemlélet felől nehezen eldönthető, hogy ki az őrült. Az, aki elfogadja a rendszer által kínált posztot, hatalmat, s ezáltal kifordul emberségéből, vagy az, aki nem vesz tudomást a külvilág eseményeiről? (Spiró György írt Kert címmel errôl a miliőről, erről a baráti körről drámát, az alcímbe odaírta: A dráma ötletét Karinthy Márton Bánat címû filmnovellája adta.)

Ezzel a névvel és ezekkel az ősökkel egy Karinthy Mártonnak könyvet kell írnia; ehhez képest már jóval túl az ötvenen szánja rá magát, addig a színház bűvöletében él, ez az élménykör a gyermekkori játékoktól az önálló magánszínház kísérletéig és megalapításáig (Hőköm Színház) terjed, szinte felnő az elődök műveihez, legalább ebben a könyvben.

A könyvismertetés szándékoltan a legkevesebbet szólt az Ördöggörcs című kétkötetes munkáról, sőt, azt sem árulom el, miért ez s mit jelent a címe, sokkal inkább arra szeretném rábeszélni az olvasót: a fönt említett szerzők műveit is forgassa, hogy igazán élvezni tudja az ajánlott olvasmányt.

*Ördöggörcs (Utazás Karinthyába), Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest, 2003.

Forrás: Romániai Magyar Szó, Szinkép melléklet, 2004. február 14.

PS. Az Ördöggörcs, sikerére való tekintettel tíz évvel a megjelenés után második kiadásban is megjelent 2013 tavaszán. Ennek kapcsán érdekes interjú a szinhaz.hu-n.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ