Olvastad?

– Olvastad iksztől az ipszilont? – ér a váratlan kérdés. – Naná, hogy olvastam! (Pedig dehogy, csak már késő retirálni…) – És emlékszel arra a nagy jelenetre, amikor… – és már meséli, meséli, lelkesen, mint aki képtelen szabadulni az olvasottak varázsától. Én megkönnyebbülten, hogy ezt a vizsgát megúsztam, kotródva el… Később én teszem fel másnak a kérdést, olvasta-e iksztől az ipszilont, majd a hallottak alapján nyeglén ecsetelem a nagy jelenetet, végül már hiszem is, hogy olvastam a könyvet.