van alkalom és alkotó
makrancos mindenható
kifestesz életlapjaimból
egyet-egyet napjaimból
megtartok majd portalan
a veled gondtalan
úgy látlak vissza
ahogy szemem felissza
felém hajló alakod
mert így akarod

1. Pusztai Péter:
   2013. szeptember 19. 07:34

   szép

2. Pusztai Péter:
   2013. szeptember 19. 07:35

   kedves és szép

3. B.Tomos Hajnal:
   2013. szeptember 19. 09:07

   Tetszik a vers hangulata.

4. Keszthelyi György:
   2013. szeptember 19. 13:20

   Van megkülönböztethető női költészet. És van jó költészet, úgy általában. Ez jó női költészet. Mondjam tovább? :)

5. Gergely:
   2013. szeptember 20. 08:42

   Ez így rendben is lenne, hinnénk: „ez jó nõi költészet”, ám kérdem: mit szólnál, ha Marianna azt írná, hogy a te verseid „jó férfi költészet”?

6. Keszthelyi György:
   2013. szeptember 20. 15:13

   Az egyik ága lenne a vélemények fájának és mivel a jó is szerepelne benne, megköszönném neki.

7. Keszthelyi György:
   2013. szeptember 20. 17:03

   Mindennek a nyitja az értelmezés. Nagyon nehéz ráérezni arra, ki hogyan értelmez egy gondolatot. Ezért sokszor hosszú magyarázatra szorul egy-egy kijelentés. Ezért most úgy gondolom, tanulságként, jobb, ha tisztázom az előbbit:
   Azt hiszem, hozzászólásaimból eddig kiderült, hogy a Marianna verseiben sokat látok. Azaz több mindent. Az „Emlékezet” egy női lélek tükre, véleményem szerint. Ez szép és gyöngédebb, tehát megkapó, ugyanúgy, mint egy másik téma, egy másik fajta megközelítés. Tamás, azt végképp nem értem, miért hangzik ez számodra valahogy sértőnek vagy lebecsülőnek? Engem a „férfi költészet” kifejezés egyáltalán nem zavar. Szóval, jobb, ha bármilyen alapgondolatom van, közlése előtt minden szemszögből alaposan átelemzem? Mert mindennek a nyitja az értelmezés.