Pirítós

Nincs jobb a fokhagymás-olajos pirítósnál – véltem legénykoromban, s azt latolgattam: felnőttként megengedhetem majd azt a luxust, hogy minden nap azt reggelizzek. Elég gyorsan hátat fordítottam e „luxusnak” – kecsegtetőbb kísértések kedvéért. Sok-sok éve ettem utoljára pirítóst. Így hűlnek ki az ifjúi hevülések?

1. András Gyárfás:
   2013. szeptember 21. 01:18

   Igen így!
   De ne keseregj!
   Egy jó protézis és a viagra segít.

2. B.Tomos Hajnal:
   2013. szeptember 21. 06:50

   De miért kellene lemondani erről a luxusról(is)?A mindennapi kenyeret valahogy csak kigürcöljük s melléje a körömnyi fokhagymát….a többivel pedig ne törődj.Nem hiszem,hogy ezen múlna a hosszúéletűség.Igaz,a szóbanforgó hevülések sem.

3. Keszthelyi György:
   2013. szeptember 21. 07:28

   Hajnal, te vagy itt a pozitív pólus és ez folyton szükséges.

4. Keszthelyi György:
   2013. szeptember 22. 08:43

   Ismeri-e valaki azt a szintén régi falusi specialitást, hogy zsíros kenyér cukorral? Mert létezett, szerencsére nem én fogyasztottam.

5. András Gyárfás:
   2013. szeptember 22. 18:18

   Szintén?Mi szintén falusi specialitás??A pozitív pólus és a cukros zsíros kenyér?

6. Keszthelyi György:
   2013. szeptember 23. 07:54

   Kitűnő humorú Gyárfás úr, itt minden specialitás, ha falusi, akkor ízesebb, újak jönnek, régiek maradnak (amíg bírják).

7. András Gyárfás:
   2013. szeptember 23. 09:37

   Ja??!Hát így már végképp nem értem.
   A fokhagymás és olajban pirított kenyeret Svájc egész előkelő vendéglőiben is adják aperoként, s mivel itt falu nincs, azaz a Kínaiak szerint az egész Svájc egyetlen óriási falu, na most már nem tudom mit is akartam írni Keszthelyi úr ön összezavart….