Kedveljük meg a hangoskönyvet!
Egy ideje a Transindex portál érdekes kezdeményezésnek adott szálláshelyet: menűsorában külön szekciót nyitott a hangoskönyvnek. S nem is akármilyennek, hanem az eredeti, saját gyártmányú, az igényes erdélyi próza irodalmat népszerűsítő munkáknak. A mindenek előtt fiatal szerzőktől válogatott novellák, elbeszélések egy idő után antológiává szerveződtek, ami a projekt animátorainak-szerkesztőinek komolyságát dicséri. Idén március végén B. Szabó Zsolt, a szövegek felolvasója és Szabó Róbert Csaba – a szerzőgárda részéről – Sepsiszentgyörgyön nyilvános találkozón mutatták be az első erdélyi kortárs hangoskönyv-antológiát. Szerzők: Székely Csaba, Szabó Róbert Csaba, Demény Péter, Láng Zsolt, Potozky László, Márton Evelin, Király Kinga Júlia, Vida Gábor, Szilágyi István, Dimény Lóránt. A zenei aláfestés: Boros Csaba, Bakk-Dávid László. Technikai háttér: az Erdély Fm rádió stúdiója. A kezdeményezést igen jónak és színvonalasnak találva, a Káfé főnix interjút kért B. Szabó Zsolttól, a projekt megálmodójától.
1. Kezdjük az elmaradhatatlan kérdéssel: a bemutatkozással. Ki vagy, mi vagy, honnan és merre?
– Rádiósnak mondom magam, hogyha megkérdezik, de zenélek is, első sorban dorombos vagyok, és játszom más népi hangszereken is. Zenei ismereteimről papírom nincs, de életem igen fontos részét képezi a kísérleti-, modern-, kortárs-, rétegzenei szféra feltérképezése és ismertetése. Már a rádiózás előtt fontosnak tartottam a nyelvművelést, és sokat is foglalkoztam vele, de a hang fontossága a rádiózással jött, azaz 6 éve dolgozok tudatosan a hangommal és még nagyon sokáig fogok, hogyha minden jól megy, mert nagyon szeretek szövegeket kihangosítani. Ami a jövőt illeti, szeretnék tartalmas munkát végezni a művészet javára, és azt hiszem, hogy ebben az irodalom kap majd főszerepet a zene mellett. Ugyanakkor a szinkront is ki szeretném próbálni régóta.
2. Hangoskönyv-projekted hobbi inkább, vagy egy távlatosabb akció első lépcsője?
– Mindkettő, és másként nem is lehetne csinálni. Ha nem lenne hobbi, nem vállalnám a vele járó munkát, azt pedig minél profibban szeretném csinálni. Valójában mindenképp akartam hangoskönyvet olvasni, de mint kiderült, ez nem olyan egyszerű dolog egy névtelen rádiósnak, ekkor jött az ötlet, hogy összekössem a kellemeset a hasznossal. A romániai magyar írók novelláiból összeszőtt hangoskönyv antológia precedens értékű és fontos promóciós célt szolgál, ugyanis sokan nem ismerik a hazai szerzők nagyszerű munkáit, ugyanakkor ismertebbé teszi a nevemet is, zeneszerző társaimmal egyetemben és reméljük eljön hamarosan az idő, és egy egész könyvön dolgozhatunk. Ehhez természetesen nem csak ismertség kell, hanem még sok-sok munka is.
3. Beszélj munkatársaidról is, jellemzd őket, hozzájárulásukat a sikerhez.
– Boros Csaba színész-zeneszerzővel kezdtük a munkát, és a rengeteg újszerű élmény mellé, melyek a kezdeti fázisokban értek, – ahogyan elkezdtek másként működni a szövegek – társult egy újabb, mégpedig a zeneszerző nézőpontja, amely szintén rengeteg síkot megnyitott, teljesen új eszközöket adott a szöveg megközelítéséhez. Csaba nagyon pontosan dolgozik, ami nagyon motivált és a klasszikusabb hangvétel, amit használ, adott egy igen eredeti ízt a szövegeknek. Csabát időközben alkalmazták a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházhoz mint színész-zeneszerző, így nem maradt sok ideje erre a munkára. Így jött a képbe Laci, akivel évek óta jó barátok és zenésztársak is vagyunk.
Bakk-Dávid László a Budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia Alkalmazott Zeneszerzés Karán végzős. Laci zenei világa rendkívül sokrétű, és ami fontos, hogy nem tagadja meg az új eszközöket, a kísérleti jelleget, ami rendkívül szépen simul a kortárs szövegekhez. Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy az olvasó-hallgatók az ő nevükkel is találkozzanak, mert sok esetben nem vagyunk tisztában azzal, hogy mennyi a fiatal zeneszerző tehetség a környezetünkben, és nem mellékes, hogy nekik is nagyszerű lehetőség ez a tanulásra.
Nagy Hunor hangtechnikus munkájának köszönhető a teljes végtermék. Ő az, aki összevágja és hallgathatóvá teszi a felolvasott szöveget, és mindezt nagyon alaposan és precízen teszi. Nélküle biztosan nem működhetne ez az egész. Az sem mellékes, hogy laikus, de őszinte vélemény sok esetben a legnagyobb segítség a szövegértelmezésben vagy akár a szöveg hangulati megközelítésében, ugyanis, ami Hunornak nem tetszik, azt márpedig nem engedem ki az „éterbe”.
Beczási Áron rendező nemrég szállt be a csapatba, és hozta magával azt a szakértelmet és szakszerű külső szemet, ami hiányzott a kezdetekben. A rendező jelenléte ugyanis elengedhetetlen ebben a munkában, hiszen én nem vagyok képes felmérni egy szöveg hőmérsékletét, miután órákig dolgoztam vele, és az sem biztos, hogy egyáltalán jól állok hozzá az értelmezéséhez.
Azt hiszem, mindenkiről elmondhatom, hogy nagyon pontos és alapos munkát végez, ami a legerőteljesebben segít engem a fejlődésben és a munkában egyaránt.
4. Hogyan fogadták a különböző fórumokon kezdeményezéseteket, és milyen mára a visszhang? Néhány példával érzékeltesd a különböző árnyalatokat, fogyasztói véleményeket.
– Eddig negatív visszhangja nem volt a dolognak, csak építő jellegű. Sokan, akik rendszeresen vezetnek hosszabb távokat, jelezték, hogy kellene még több, mert a legjobb útitárs és közben még „olvasnak” is, amire különben nincs idejük. Neves irodalmároktól is érkezett visszajelzés, ami szintén pozitív, és egyértelműen építő jellegű kritikával társított, így jött pl. a rendező ötlete is. Egyre többen töltik le és hallgatják, de remélem, hogy ez a jövőben csak nőni fog. Az eddig visszajelzésekből nem tudnám megállapítani, hogy egy adott rétegnek jobban csúszik, mert a hangoskönyv hallgatása különben is, úgy gondolom, hogy nem nézethez, hanem inkább helyzethez kötött.
5. Egy rádióinterjúban hallhattuk, hogy ki mindenkinek szánjátok „termékeiteket”. A felsorolásból – úgy emlékszem – hiányoztak a látássérültek, pedig ők kellene az első kedvezményezettek legyenek. Mennyire ismeritek e réteg valós igényeit?
– Az én hibám, hogy az említett interjúból kifelejtettem őket, de természetesen fő szempont az ők segítése is, csak nem szerettem volna startból ebből előnyt kovácsolni a terjesztésben. Azt mindenképp tudni kell, hogy ez a műfaj első sorban az ő megsegítésükre jött létre és maradt fenn. Már érkezett is kérés, hogy külön csomagban, ajánlóval küldjem el a hanganyagot egy látássérültnek, és ezt a legnagyobb örömmel teszem meg bármikor abban az esetben, hogyha számára nincs internet elérhetőség. Az igényekről nem sokat tudok, de a pontos számok ismerete nélkül is tudhatjuk, hogy erre mindig is szükség lesz. Remélem, hogy az anyagok megtalálják majd azokat is, akik rászorulnak, nem csak élvezetből hallgatják. De ugyanilyen fontosnak tartom az oktatásban való használatát a hangoskönyveknek.
6. Belehallgattunk a hangosított novellák némelyikébe. Érdekelne, mi az, ami megfogott Téged bennük, miként éreztél irántuk, míg elkészültetek velük?
– Mindenik szöveggel szeretek dolgozni, igazából egyet sem tudnék önmagában kiemelni, esetleg mindenikből egy részt vagy mondatot. Olyan ez, mint sziklamászás. A szöveghez közel kerülsz, megismered a kis repedéseit, a lehetőségeket, hogy miként tudsz legjobban továbbhaladni benne. Megnyílik a szöveg és elkezd szabadon élni. Azt hiszem sokszor ő olvas engem, nem én őt. Ez a folyamat, ami igazán szerethetővé teszi ezt az egészet és ugyanakkor ott van a felelősség, hogy az olvasó-hallgató rajtam keresztül ismeri meg az író gondolatait. Megmaradni semlegesnek, de ugyanakkor élvezhetően olvasni, nem túlhangsúlyozva a szöveget, de a lényegi részét érthetővé tenni….imádom ezt csinálni, és köszönöm az íróknak és hallgatóknak az eddigi bizalmat!
Kérdezett: Cseke Gábor
Szerkesztő megjegyzése:
Illusztrációként, viszonylagos rövidsége okán, elhelyeztük itt Demény Péter A reszketősök c. szövegét. De akit egyéb hangos írás is érdekel, megtalálhatja az alábbi címen (ami állandó címként egy ideje már szerepel a baloldali menűsor Hasznos rovatának a vége felé, Transindex-hangoskönyvek-ként):
Pusztai Péter rajza
2013. szeptember 24. 04:44
Évekkel ezelőtt kezdtem hangoskönyvet gyűjteni: és számomra azóta is a hangrögzítés „utolsó” nagy találmánya. Olyan élményt jelent azóta megunhatatlanul, ami az irodalmat egészen új minőséggel ruházta fel. (Bár csalóka ez a nagy „újdonság”, hisz az elbeszélt szöveg mégiscsak ősibb, mint az olvasott.) Már B.Sz. Zsolt felvételeibe is belehallgattam, és örömmel vettem lajstromomba ezt az új forrást. Vannak olyan szöveg-élményeim, melyek igazából csak az elbeszélő hangja által váltak megfoghatóvá, igazán enyémmé. Sokat-sokat, olykor másképp pótolhatatlant képesek hozzátenni! S vannak szövegek, melyek áhítozva várják, hogy megszólaljanak azon a hangon, amelyre (titkon) megírták őket. Kívánok a „vállalkozásnak” még sok erőt a hosszú folytatáshoz! ÖH
2013. szeptember 25. 04:15
B.Sz.Zsolt mondja: Megnyilik a szöveg és elkezd szabadon élni.Szerintem ennél többről van szó: újjászületik az előadó és a zenész tolmácsolásában.A hangoskönyv a művészet egyik legnagyszerűbb ötlete.