Mikor egy művészi alkotás a nyilvánosság elé kerül, nagy kérdés, hogy mi eredetit, újat tud nyújtani a rá kíváncsi közönségnek. Különösen érdekes ez a piacnak szánt filmek esetében, ahol a választott téma egyrészt számíthat a közönség érdeklődére, másrészt „lerágott csontnak” is számít, azaz több tucat sikeres és kevésbé sikeres feldolgozással is rendelkezik. Ilyenkor mindig az jelenti a fő kihívást, hogy milyen plusz elemet sikerül a témához hozzáadni, mennyire lehet kitörni a megszokott klisékből, és ezzel együtt mennyire fogja tudni a film cselekménye lekötni a nézőközönség érdeklődését.
A Keresztapa, Casino, Lepke és a többi hasonló témájú film után a gengszterfilm műfaja meglehetősen elcsépeltnek tűnhet, de az Egyesült Államokban, és ennek következményeképpen a nagyvilágban is, mindmáig létezik rá kereslet. Ennek jegyében születhetett meg az alábbiakban ismertetett film is, mely a valóságos múlt és fikció keveréke.
A „klasszikus” gengsztervilág az Államok huszadik századi történelmének szerves és fontos részét képezi, nem feltétlenül mindig negatív értelemben: gondoljunk itt csak Lucky Luciano szerepére a szicíliai partraszállás előkészítésében. És mivel napjaink külvárosi erőszakos eseményeiben semmi, de egyáltalán semmi – abszolút és relatív értelemben is véve – korrektség vagy romantika sincs, a múlt megszépül, és még az ötvenes-hatvanas évek gengsztervilága, mikor mindenki – a jelen szemszögén át nézve- „ismerte a helyét”, egyfajta elveszett paradicsomnak tűnik az átlag amerikai számára, valószínű ezért is kapnak a múltba helyezett gengszterfilmek egyfajta sajátos romantikus mellékzöngét is. És amikor a film eleve azzal indít, hogy a „jó” gengszter csak mellékszereplő, és a gengszterkirály a főgonosz, akkor természetes, hogy a vele szemben állók válnak az abszolút jóvá, minden hibájukkal együtt. A Gengszterosztag esetében pedig ezek – ki mások lehetnének – rendőrök. De persze ahhoz, hogy küzdelmük sikerrel járjon – és hogy a film ne legyen sablonos, illetve egy bevált sablon jól legyen felhasználva – átmenetileg törvényen kívülivé kell váljanak.
A történet háttere egyszerű: a második világháborút követően Los Angeles alvilágának fejévé a zsidó gengszter, Mickey Cohen** ( Sean Penn) vált. Különösen kegyetlen, és hatalma beton biztosnak tűnik, nem fél sem a rivális bandáktól – a filmben a chicágói bűnügyi szindikátus testesíti meg őket – sem pedig a hatóságoktól, melyek legnagyobb részét már megvesztegette. De mivel szükséges ellenpólus is, ezt fogják jelenteni a világháború harcaiban megedzett, megvesztegethetetlen rendőrök.

Jelenet a Gangster Squad c. filmből

A csapat alapembere, O’Mara őrmester (Josh Brolin) második világháborús veterán, aki kiváló kiképzést kapott, éppen ezért nemcsak kemény, hanem hatékony is: mindenesetre, a harci jelenetek, – mikor az elcsábított lányt menti meg a stricibarlangból – sokkal élethűbb, mint a legtöbb hasonló amerikai alkotás jelenetei, csak a szobában megy el a cselekmény a teatralitás felé az élethűség rovására. A póruljárt strici banda ugyan gyorsan kiszabadul a rendőrségről, de csak azért, hogy Cohen – ezzel is illuszrálva kegyetlenségét – élve égethesse el őket a felvonóaknában (arra az esetre, ha a kezdőjelenet kegyetlensége az autókkal kettétépetett chicagói gengszter kivégzése nem győzte volna meg a nézőt Cohen kegyetlenségéről eléggé). Ezzel azonban O’ Mara is konfliktusba kerül a mindenki által rettegett gengszterrel, aki ha nem is figyel fel rá, megteszi ezt a rendőrfőnök, aki nagy fogást szeretne tenni, de tudja, hogy bármilyen törvényes, egyenes támadás esélytelen volna Cohennel szemben. Így felkéri – nem hivatalosan – O’ Marát, alakítson egy külön csoportot Cohen szervezetének tönkretételére. A sztori fő cselekményvonala innen már kitalálható: a csoport megalakul – a pollkorrektség jegyében afro-amerikai és mexikói-amerikai is helyet kap benne- , és sok piff-puff és áldozat árán végül is győz. Véleményünk szerint kicsit sablonos a pozitív és negatív főhős közötti végső ökölpárbaj motívuma, de van olyan néző is, akinek pont ez kell.
Ami mindenképpen új elem: Cohen szervezetének és a rá vadászó rendőröknek viszonya, interakciója. Nem két, egymástól elszigetelt, izolált rendszerről van szó, hanem ennek tagjai kapcsolatba kerülhetnek egymással az alapkonfliktuson kívül is. Ennek következtében nincs is szüksége a készítőnek a „beépített”, „tégla” ábrázolására (ezt már megtették mások, olyan filmekben, mint a The Departed, Fast and Furious, Snitch, Beyond the Law című filmekben), hiszen a Cohent üldöző csapat egyik tagja jól kommunikál a gengszterfőnök egyik testőrével, illetve enenk illemtanárnőjével/szeretőjével is (ez utóbbi kapcsolat természetesen túlmegy az egyszerű kommunikáción). Cohen bukásában ennek a ténynek is jelentős része van, de nemcsak ennek. A gengszterosztagnak több sikeres akciója kell egymásra tevődjön, mint házépítéskor a téglának, ahhoz, hogy végül is ez sikerüljön.
Az argotikus humor kedvelői valószínűleg élvezni fogják a film több replikáját is, melyek legnagyobb része meglehetősen eredeti, és lényegük a szinkronfordításon is keresztüljön. A második világháborút követő évek divatját, anyagi kultúráját is jól ábrázolja.
A Gengszterosztag elég valószínűtlen, hogy Oscar-díjra jelölt lesz valamikor. Sőt, azt is megkockáztatjuk, hogy semmiféle díjra nem lesz jelölve. Ezzel együtt kikapcsolódásnak való, nézhető film, főleg a gengszterfilmek kedvelőinek.

*Gangster Squad. 2013. Rendezte Ruben Fleischer. Főbb szerepekben : Sean Penn, Holt McCallany, Wade Williams, Ryan Gosling, Emma Stone.

** Mickey Cohen valódi történelmi figura akinek életútja hasonló módon, de sok helyütt mégis másképpen alakult, mint ahogy a film bemutatja.