Cseke Gábor: Összegyűjtött versek – a MEK-en
Hetek óta erős késztetést éreztem arra, hogy eddig írott verseimet összeszerkesszem, egyetlen gyűjteményes könyv fedelei közé. Míg ezt az eléggé mechanikus műveletet végeztem, mindegyre az az érzésem támadt, hogy telítődtem a költészettel és nem igazán van még mit keresnem a líra piacán. Hogy igazam van-e vagy sem, azt majd eldönti az idő. Nem lehet véletlen, hogy nem is olyan régen, talán egy éve, megszületett az Akadozó kerék című versem. Azért érdemes elolvasni, mert pontosan kifejezi azt, amire akkor még csak a választ kerestem és amit nem tudtam még pontosan elképzelni.
Egyelőre elégedett vagyok magammal. Ennyire voltam képes, ez a teljesítmény. Ítéljen az idő!
TARTALOM
Periszkóp Pál – Bakter Bálint: Robogni örök úthengeren avagy mit vétettek a dáliák? (2003)
Csöndfűrész zenéje: Álmodott versek (2006)
Lírai tőzsde: Fontos versek (2006)
Lírai tőzsde. Szemelt versek (2012)
Pusztai Péter rajza
2013. szeptember 29. 05:52
Kedves Gábor!
Elhatározásod meglep. Nyilván Te tudod, hogy mennyire is akadozik az a kerék. Talán a tengelyt kellene kissé megzsírozni, talán több vizet kellene a malomkerék hajtólapátaira engedni, de feladni nem szabad. Mennyi íz, zamat, mennyi élettapasztalat sűrítődik van a Firkákban? Apadó korunkban nem vagyunk abban a helyzetben, hogy – amint épp Kányádi mondta – egy szótagról is önként lemondhassunk.
Ugyan mivel múlatnád az időt? Néznéd a csillagokat, barangolnál hűs erdők ösvényein? Babusgatnád ritkán látott unokáidat?Bizonyos vagyok abban, hogy ezekből is vers születne.
Ne húzd le a vitorlákat! Neked még küldetésed van!
Üdv.
Jóska
2013. szeptember 29. 08:05
Tisztelt Cseke Gábor!
Remélem a továbbiakban is olvashatok Öntől új alkotásokat.
Marianna
2013. szeptember 29. 09:20
Jól ismerem ezt a tehetetlen vállránditást: kész,”telitődtem”,szép volt,talán jó is,de csak ennyi volt.Hosszú hallgatásaimnak többek közt ilyen érvei is voltak.Aztán beugrott egy gyönyörű sor,szókép, egy tündéri ujj megérintette bennem azt az érzékeny hangszert,ami szinte magától kezdte ontani a verset.Ez igy lesz majd veled is Gábor,meglásd eljön a tündér.
2013. szeptember 29. 09:41
Drága barátaim, ez nem fakszni és nem is „elbocsátó szép üzenet”. Természetesen, fogok még írni, hiszen most is azt teszem, de pillanatnyilag, e kötetet összeállítva úgy éreztem, hogy amit még versben mondhatnék, az önismétlés, üresjárat lenne. Annak pedig nincs helye. Persze, hogy mindent eldönt majd a jövő, ezt én is így látom. De a „versrészlegen” egyelőre lehúztam a redőnyt…
2013. szeptember 29. 14:46
Hosszú távon a legtöbb dolog gonddá növi magát. Eljön a pillanat, amikor mindennél fontosabbnak tűnik a régivel – legyen az a szakma, a család, a lakás vagy éppen a haza – elszámolni, rendbe tenni, és befejezni: Egy gonddal kevesebb.
Elégedett lehetsz a munkásságoddal, nyugodtan hátradőlhetsz.
:-)
2013. szeptember 29. 15:28
Élni nagyon sokféleképpen lehet, meghalni is, meg annyi mindent még. Önismétlés, üresjárat valahogy nem passzol a te jól bejáratott motoroddal, Gabi. (persze mindezt a versekre értem)
2013. szeptember 29. 17:54
Emlékszel, Gáborom, mit írtam egykor a pitypang természetéről? Azt hogy szétszórja magát, szélnek ereszti magvait.
A verseket sem jó összegyűjteni!
Amit egyszer nagyon összegyűjtenek, táborban találja magát – marokra fogva,- s ha nem a más kezétől, de önmaga által szenved és kiszenved. Írd csak meg azt a holnapi verset!
Csak éppen langyos ne legyen az a vers. Mert kiköpi Isten. Akkor is kiköpi, ha benne nem hiszel.
2013. szeptember 30. 12:12
Két evõkanál méz s egy nagy alvás – születik újra a mondanivaló…