Friedeck 1983-84

Regény?!

1983 augusztusának első napjaiban várt ránk a kis busz aschaffhauseni vasútállomáson, és vitt ki Buchba, a 200 lelket számláló kis faluba, vagyis Friedeckbe, a menekülteket ideiglenesen elszállásoló, akkor nyitott menhelyre, és 1984 szeptemberében vitt ugyanaz a busz Schaffhausenbe a HEKS által bérelt kis lakásba mint szabad tartózkodási és munkaengedéllyel rendelkező, hivatalosan elfogadott Menekülteket.

Friedeck regénye ezzel még nem ér véget, csak a mi kettőnk Friedeckjének vázlatos történései, hiszen ezeknek is csak töredékét írtam eddig le .Felhívtam a mostanra már Menekültközpont név alatt működő tábort, hogy egyáltalán még létezik-e Frideck, hiszen már akkor három, maximálisan négy évre szavazta meg a falu, majd engedélyezte a kanton! Igen, megvan, volt a válasz, és Herr Dugan, a mai vezető nagyon kedvesen meghívott, hogy valamelyik nap utazzak oda (három óra az út oda-vissza, ezt az utat írtam le előbb), mert már régóta szeretne beszélni valamelyik régebbi lakóval, hogy az akkori, a Ház naplójában „aranykorként” nyilvántartott időkben mit hogyan csináltunk?!

Mára már elsötétült a Ház, kimondottan észak-afrikaiak, az„Arab tavasz” menekültjei lakják kilencvenhatan, és mindennapi esemény a rendőrségi razzia, kábítószerek meg fegyverek után kutatnak, többnyire sikerrel, miközben teljesen ellenőrizhetetlenül mindennap eltűnik négy-öt menekült, s jön helyette más csoport. Dióhéjban még elmondta, hogy mi voltunk az európai csoport, utánunk jött a török-kurd háború, majd a balkáni háború menekültjei töltötték meg a szobákat közel öt évig. Megkérdezte, én kikre emlékszem az akkori vezetők közül, és jöttek a számomra friss hírek:

A jóságos Herr Zwalen nyugdíjba ment, de jóval előtte adoptált egy szülők nélkül érkezett tízéves forma tamil gyermeket, ám mikor a gyermek kamasszá nőtt, olyan erővel törtek elő belőle valami gének diktálta viselkedési anomáliák, hogy Herr Zwalen beleőrült; Frau Sawade eltűnt a német ködben, mikor híre jött, hogy vagyonelszámolás, leltár lesz, valami orvosi igazolás érkezett Singenből (ő addig is Németországból ingázott), majd nyoma veszett; Herr Sigg még 1993-ig vezette, azaz uralta a házat, és akkor, senki nem tudta, miért, egy reggel öngyilkos lett, tettének okai máig tisztázatlanok, nem maradt sem búcsúlevél, és nem volt a lakók szerint semmilyen erre utaló esemény, megjegyzés…Sic transit gloria mundi. De életünk egy darabja örökre bennemarad.

(Vége)