– Mondd, Koba, ez igaz?
„Decemberben Charles De Gaulle Moszkvába látogatott, hogy aláírjon egy szövetségi és együttműködési szerződést. … A díszvacsora idejére megrekedtek a tárgyalások. Ugyanakkor ez nem akadályozta meg Sztálint, hogy De Gulle legnagyobb rémületére – lerészegedjen. … Molotov után a pezsgőt vedelő Sztálin folytatta a köszöntők sorolását. Rooseveltet és Churchillt dicsérte, miközben De Gaulle-t félreérthetetlenül figyelmen kívül hagyta, majd saját környezetét vette sorra. Kaganovics tiszteletére is pohárköszöntőt mondott. –Bátor ember. Tudja, hogy ha a vonatok késnek – szünetet tartott –, akkor agyonlőjük! Gyere ide! Kaganovics felállt, és vidáman koccintottak. Ezután Sztálin a légierő parancsnokát, Novikovot magasztalta: – Jó marsall, igyunk az egészségére! Persze ha nem végzi jól a dolgát, felakasztjuk! (Novikovot hamarosan letartóztatták és megkínozták.)”
-Igaz.

– Tényleg agyonlőtted a feleséged, Nágyát?
Mialatt feleségem Németországban fejfájását kezeltette, így becézgettem leveleiben az asszonyt: „Nagyon hiányzol, Tatocska. Magányos vagyok, mint egy fülesbagoly.” „Nem járok ki a városból dolgaimat intézni” – írtam. „Épp csak befejezem a munkámat, holnap meglátogatom a gyerekeket. Most búcsúzom. Ne maradj el túl sokáig, mielőbb gyere haza! Csókol a te Joszifod”.
Nágya így válaszolt: „szenvedélyesen csókollak”. Nem lőttem agyon.

– Hogyan kapcsolódtál ki?
„Szép hangja volt, azt mondják. Éjszakánként elénekelgetett rettegő hóhértársaival a kuncevói dácsában – régi grúz népdalokat, egyházi énekeket kántált (a Szulikó volt, tudjuk, a kedvence), míg csak le nem részegedett. Közben intézgette a világ dolgait, népek és országok sorsa fölött döntött, felemelt és elveszejtett, néha e kettőt együtt művelte, cinikusan és gátlástalanul, ahogy a korlátlan hatalmú zsarnokok teszik.” -ezt mondták rólam. Egy eleven négyesztendős kisfiúnak pedig tréfásan úgy mutatkoztam be be: „Az én nevem Ragyás Jóska.”

– Mi volt sikereid titka?
– Meglepő, de a párton belüli hatalmamnak jó ideig a belőlem áradó báj az alapja, nem pedig a tőlem való rettegés. Szememmel egyéniségemmel a lényemből sugárzó energiával szinte megdelejeztem az embereket. (Akárcsak Hitler.) Szeretek cáratyuskaként viselkedni, alattvalóim levelére válaszolgatni (pénzt, ajándékot küldeni), barátkozom: stoppos lányokat veszek fel, vagy magam invitálom autóba a a buszra várakozókat, máskor meg ismeretlen kislányokat etetek a cukrászdában.

– Sokan műveletlen grúznak tartottak.
– Kivételes a memóriám s rendkívüli tudásvágyam hajtott. Imádtam a könyveket, állításom szerint 1890-től napi ötszáz oldalt elolvastam. Én voltam a legolvasottabb orosz uralkodó: könyvtáram 20 ezer kötetét szinte betéve ismerem. Különösen szívesen forgatom az orosz klasszikusokat és a történelmi műveket. Van minőség-érzékem, imponálnak nekem a zsenik, tisztelem az értelmiségieket (bár sokukat elpusztítom). Főcenzorként irodalmi műveket javítok szerkesztek, még Sota Rusztavelli grúz költő A tigrisbőrős lovag című eposzának oroszra fordításába is besegítek.

– Úgy tűnik, hogy színes egyéniség voltál.
Lazar Kaganovics mondta rólam, (a Vasülep), hogy:
„Mindig másmilyennek látszom. Legalább öt vagy hat különböző Sztálint ismertem.”

– Mi szerzett a legnagyobb örömet?
– „A legnagyobb öröm az ellenség kiválasztása, felkészülni ellene, megsemmisíteni, majd aludni egy jót.”

– Mi a véleményed a nőkről?
– A nőkről: „egy gondolkodó nő…olyan, mint egy gondolkodó hering: csupa bőr és szálka.”

– Mikor tombolt a legjobban a személyi kultusz?
– Egy ember tíz évet kapott, mert elsőként hagyta abba a tapsot a beszédem után. Leghosszabb beszédemet gramofonra vették. A legenda alapján nyolc lemezt töltött meg, ám az utolsón nem volt más, csak taps.

– Kit tiszteltél a legjobban?
– A legbámulatosabb feljelentőt, a nagy Nyikolajenkót, Kijev rémét. Őt külön megdicsértem: „egyszerű, alacsony származású asszony”, és mégis „igazi hőssé tudott válni”. Kijevben kiürült az utca, amikor Nyikolajenkó kilépett a házából, jelenléte egy szobában mindenkit halálos rémülettel töltött el. Fejébe szállt a siker, előbb Hruscsov helyettesét jelentette fel, majd Hruscsovot: „burzsoá nacionalizmus” miatt és végül elismertem, hogy ütődött. Nyolcezer ember elpusztításában segített.

– Igaz, hogy revolvert rántottál Lenin jelenlétében?
– Nem. Az Kun Béla volt, Vorosilovot akarta agyonlőni, de megfékezték.

– Első házasságodból származó fiad, Jása, házasságkötése után mellbe lőtte magát.
– Helytelenítettem a házasságát. De még arra sem volt képes, hogy egyenesen lőjön.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ