Avagy: a gyilkosság, mint a szépművészetek egyike

– Az ember inkább egy paplakban Miss Marple-ként, kötögetve, breviáriumát lapozgatva képzel el, mintsem méregkeverőnőként.
– Harminc éven át csak papíron tettem el áldozatokat méreg segítségével.

– Hol tettél szert gyógyszerészeti ismeretekre?
– A háborúban segédápolónőként dolgoztam.

– Sikereidben ez mennyire játszott közre?
– Legelső könyvemben (A titokzatos stylesi eset) a sztrichnin használata a gyilkos terv sarkalatos eleme, alapjában véve ettől függ az összeesküvők sikere.

– Úgy vélem nemcsak a szokásos mérgeket használtad.
– Jól látod. Az arzén, morfin, cián mellett bevetettem a nikotint (Tragédia három felvonásban), a talliumot (Bűbájos gyilkosok), és a taxint (Egy marék rozs).
Noha harminc éve a legkülönbözőbb mérgekkel küldözgettem másvilágra irodalmi áldozataimat, igyekeztem mindig új és eredeti módszereket keresni a sikerhez.

– Nyugodtan megihatom ezt a teát?
– Igen. Majd Poirot kinyomozza, ha meghal.

– Használtál – úgy gondolom – egzotikus mérgeket is.
– Nos, itt az ouabain. A wychfordi mérgezési eset c. regényemben. Ez egy nyílméreg, az ouabai fa (Afrikában található) gyökeréből való kivonat. Íztelen, szagtalan, hidegben majdnem oldhatatlan. Injektálva nagyon mérgező.

– Cholhicin?
– Jaj, majdnem elfelejtettem. Őszi kikericsből vonjuk ki. A cholchicinnel kevert snapsz, vagy sherry, vagy madeira – a levelek a salátával együtt – kevesebb, mint egy grammja is halálos. Mrs. Soames-ot öltem meg így, illetve Catherina Wilsont 1862-ben.

– Mit használtál még?
– Használtam digitáliszt, itt a tünetek csak három óra múlva jelentkeznek, digitoxint, itt a fekete hunyor gyökerét kell borban kifőzni, s a halál nyolc órán belül beáll. Használtam oleandrint (leander levelekből) és szaponint ( negyven gramm a bőr alá) és santonint, amely merevgörcsöt és halált okoz 15-48 órán belül.

– Ha rosszul sikerül az interjú, akkor engem is megmérgezel?
– Az ilyen szorgalmas heroldokat inkább megbecsülöm. Kér még egy kis teát?… Használtam farkasboroszlánt, mely bogyókból nyerhető. Kedvencem volt a vízibürök. A bürök másik neve koniin, és ezt a mérget lopják ki Meredith Blake laboratóriumából, hogy aztán másnap Amyas Crale-t öljék meg vele az Öt kismalacban. A detektívirodalomban szerencsére nem ez lett az állandó foglalkozásom, de írtam róla egy verset 1924-ben, Az álmok útja c. verseskötetemben (Road of Dreams).

A Borgiáktól egészen napjainkig kipróbált a hatás,
A kék sisakvirágé, az akonité, – a ciáné se más!
Álom, vigasz, szűnő fájdalom – gerjeszt hitet, erőt!
Veszély, ölelés, hirtelen halál-zöld fiolákat betölt.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ