Gergely Tamás: Szójás
/Vadmalac-félperces/
Látja a berkenyét, termése van, ”ősz lenne”, gondolja Vadmalac.
Behordja a természet a termést. Hát az ember?
”Hát én?”
Tárja szét karját, sörtéje őszül, mégsem nem tudja, mit mutasson fel, ”mi számít?”
Mi számít ”termés”-nek?
”Ettem szalámit.”, mondja, mintha az bizonyítana valamit.
Komája némán hallgatta idáig, most görbíti az ujját:
”Így görbülj meg?”
Vadmalac megadja magát: ”Na jó… Szójás szalámi jutott.”
Pusztai Péter rajza